Marigold kedd délelőttje

Marigold kedd délelőttje.

Marigold felébredt és nem talált senkit sehol. Ez egy kedd reggel történt, amikor az ember nem számít semmi különösre.

Ahogy a kakaóját készítette, Marigoldnak feltűnt, hogy milyen csend van. Ilyenkor már be szokott hallatszani az út zaja, most mégis csend volt.

Kinézett az ablakon és azt látta, hogy sehol sincsenek autók. Vállat vont és kinyitotta a duplaszárnyú üvegtáblát, hogy beengedjen egy kis friss levegőt.

Nem sokkal később mogyoróvajas pirítóst akart készíteni, de az üveg alján alig volt egy késhegynyi krém. Marigold felöltözött - a kedvenc térdig érő ruhájába, ami zöld volt, mint egy nyári rét és virágokat hímeztek az aljára. Vadonatúj, piros balerinacipőjében libbent ki az ajtón.

Meglepve állapította meg, hogy senki sincs az utcán. Se járókelők, se buszok, csak a madarak és pillangók. A boltban se találkozott emberekkel, még a pénztárossal se.

Vett egy üveg mogyoróvajat és három narancsot, a pénzt pedig otthagyta a pénztárgép mellett.

Hazafelé úgy döntött, hogy a hosszabbik úton megy. Megnézte a kirakatokat és a várost középen átszelő folyót. Egy idő után mezítláb sétált, mert a cipője feltörte a sarkát. Vidáman lóbálta a kezében a masnis surranókat.

Mivel még nem reggelizett, hamar megéhezett. Leült a folyóparton végigfutó gátra és megevett két narancsot. Az éhsége elmúlt, a kalandvágya pedig megnőtt. Kitalálta, merre akar még menni.

Addig sétált a gát tetején, mezítlábas talpa alatt az összes kis kavicsot érezve, ameddig el nem kellett kanyarodnia. Búcsút intett a nyugodtan hömpölygő, öreg folyónak és felment a kacskaringós utcák egyikén.

Marigold útja a könyvtárhoz vezetett. Szerencsére nyitva voltak az ajtók. Ahogy a kislány végigsétált az előtéren, majd a polcok között, nem is hallattszottak a léptei.

Találomra kiválasztott öt könyvet és megkeresett öt olyat, amit nagyon szeretett. Letelepedett velük egy kényelmes, narancssárga fotelbe. A lábat is felhúzta, amiért kissé elszégyellte magát, hiszen a fél város pora ott volt rajta. De így volt kényelmesebb és Marigold hamar belemerült az olvasásba, ami el is feledtette vele a lelkiismeretfurdalást.

Kikereste a kedvenc részeit a könyveiből, aztán a hasraütésszerűen választottakat is kinyitotta. Elovasta az első és az utolsó fejezeteket, majd visszrakta a könyveket a helyükre. Közben megette a harmadik narancsot is.

A gyümölcs héját kidobta a kukába és táncra perdült a polcok közötti folyosón. Azt képzelte, hogy tündérlány, aki nem vette észre a fák között ámulva figyelő herceget. Nagyokat ugrott, mint aki repül.

Amikor elfáradt, visszament a narancssárga fotelhez, ahol a cipőit hagyta. A könyvtárból kifelé menet meglátott egy macskát, megállt hát megsimogatni. A cica hozzádörgölőzött Marigold lábához, majd lusta léptekkel elsétált.

Marigold táncikálva-ugrálva indult haza. Megkergetett egy pillangót, majd a felhőket figyelte egy picit.

Ahogy kinyitotta a bejárati ajtót, megérezte a készülő pörkölt illatát. Édesanyja mosolyogva nézett ki a konyhából.

– Marigold, már pont azon gondolkodtam, merre lehetsz.

– Benéztem a könyvtárba – mondta Marigold és a cipőcskéit édesapja csónak-szandáljai mellé rakta.

– És találtál valami jót?

– Nem – Marigold letette a mogyoróvajat az asztalra és erősen megölelte édesanyját. Az asszony felkapta az ölébe és puszit nyomott a kislány feje búbjára.

Érdekes volt a délelőtt. De azért hiányoznának azok, akik nem voltak itt.