Mátyás király meg a juhász

Mátyás király meg a juhász.

Ecce, mikor Mátyás király az országot járta, ráesteledett, oszt egy juhászhon ment éjcakára. A juhász éppen birkapaprikást főzött, oszt meghítta a királyt is, mert nem tudta, hogy ű a király. Mikó esznek, ecce csak a király bicskájára egy olyan darab hús akadt, ami nem köllött neki, oszt visszalökte a bográcsba. Erre a juhász fogta magát, oszt a kése nyelivel egy nagyot csapott a király kezire.

- Tanuljon meg becsületesen enni! - aszongya.

Megették a paprikást. Reggel köszöni a király a szállást meg a vacsorát, oszt aszongya a juhásznak, hogy látogassa meg űtet Budán, mer ű ott varga a királynál.

- Olyan pár bocskort szabok kennek - aszongya -, hogy haláláig etart.

Mikó hazaért, mindenkinek mondta, hogyha gyün egy juhász, igazítsák hozzá.

Nemsoká el is gyütt a juhász. Kérdezi a palota kapujába az őröket, hogy hun van a Mátyás király vargája. Azok oszt vezetik is mingyá a királyho. Csak ebámult a juhász, mikó látta a szebbnél szebb szobákat, hát még mikó látta az ű ismerősit a fínyes urak közt.

A király szépen fogadta a juhászt, mindjárt hítta ebédölni, de megmondta neki, hogy ezeket az urakat is tanítsa meg enni, min ahogy űtet tanította.

Leűnek az ebédhö, hát az egyik úr mindjárt visszalöki a késiről a tálba, amit kivett. A juhász meg a kés nyelivel egy jót rácsapott a kezire.

- Tanuljon meg az úr emberségesen enni!

Az urak mindjárt előrántsák a kardjukat, hogy összevagdossák a juhászt, de a király aszongya:

- Hagyjátok csak, engem is így tanított meg emberségesen enni.

No, mikó vége van az ebédnek, aszongya a király:

- Mutassa meg kend ezeknek az uraknak, hogy hogy szokott a juhász nézni a birkái után!

A juhász mindjárt rátámaszkodik a botjára, oszt néz. Aszongya a király az uraknak:

- Próbáljuk ki, mennyit bír el ez a juhász!

Azzal fogja a drága szép köpenyét, oszt ráteríti a juhászra. Int az uraknak, hogy űk is csinálják utána. Mikó már mind ráterítette a köpenyit, aszongya a király:

- Gazember az, aki ennek a juhásznak nem ad tíz aranyat a saját köpenyiért.

Nem nagyon tetszett az uraknak, de mindegyik, aki levette a köpenyit, adott neki tíz aranyat. Alig fért bele a juhász szűre ujjába.

- No - aszongya a király -, mos má mehet, fődi, olyan bocskort varrtam kendnek, hogy haláláig eltart.

Zenta (Vajdaság)

A mű forrása: https://mek.oszk.hu/ - Mesék és mondák Mátyás királyról
Válogatta és szerkesztette: Kríza Ildikó
Erre a népmesére a Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) Creative Commons licenc feltételei érvényesek. További információk: https://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/deed.hu