Medve karmolás

Medve karmolás.

Medve karmolás

Egy hete egy szegény madárka lezuhant a fáról, nyilván szomjas volt a melegben. Párom nagyon szereti az állatokat, megitatta, elrepült.

Korán kelek, nyitva a konyhaablak, hallom valaki vagy valami matat a párkányon. Másnap megint. Rájöttem, talán vízért jöttek a madarak.
Kis kupakba tettem ki vizet, délutánra alig volt benne. Majd kaptam egy 10x akkora kupakot, hogy ezentúl abba tegyek ki vizet, így nem kellett szembesülni minden nap azzal, hogy isznak-e a madárkák, van-e vizük.
Igen ám, de ma reggelre a magasföldszinti konyhaablakunk párkányán medve karmolások voltak, tény, a víz mind elfogyott! ;)  

Azt soha, de soha nem gondoltam volna, hogy egy kis madárnak-kedvesség, szeretet ilyen lavinát indít el.
Ismerősök ostromolnak, hogy milyen edénnyel, mennyi vízzel, milyen hőmérsékletűvel tudtam őket ide csalogatni. Esetleg valami madár-suttogó mondókával?

Tehát visszatérve medvére, aki potyázni jár a madarak vizére, mint kiderült, a szemben lévő ismerősünk szeme láttára mászott az ablakpárkányunkhoz, hogy lássa, mi újság. Ő persze, nem gondolván, hogy a medve nem családtag, kedvesen integetett neki.
A maci ezt invitálásnak vette, és végtelen aranyos ismerősünk be is fogadta, kínálta mézzel, lépes mézzel, sőt a mézes csuprot is kinyalhatta.
Majd bement a hálóba, a franciaágyon elheveredett és éktelen horkolásba kezdett.
A szomszédok kihívták a tűzoltókat, akik több 10 tonnás autókkal tudnak csak vonulni, iszonyú szirénázás közben. Jött a rendőrség és a mentők is.

Ismerősünk hiába nyugtatta őket, el kellett a medvét távolítani, nehogy húsra vágyjon. 
Hív ismerősöm, mondom add oda neki a telefont, ha már gyengéden, pár puszival, ha kicsi dallal felébresztetted.
Mondom neki:
– Pipikém, gyere haza, van friss víz, a madarak már ittak.
Meg is jött, csupa méz volt a pofája, de akkorra idejött egy pillangó, szintén inni. Csodáltuk Pipikével (ne kérdezzétek miért így neveztem el, nálunk, mivel a családban mindenki nő, mindenki Pipike. Szegény kan kutyánk is, de ő nem tuja, hogy az nem neki való becenév), szóval csodáltuk, ahogy a pillangó az edényke szélén billegve iszogat. Annyi víz volt az edényben, hogy még nyílt-színi úszóversenyt is lehetett volna rendezni (neki), de nem repült el.
Szerintem provokálta Medve Pipikét, nem félt, mert lehet, hogy vér-pillangó volt, evett is talán már medvét, el akarta dönteni, ki a falkavezér.


– Jó reggelt Medve Pipi! Mit totyorogsz? Gyere inni, nincs itt senki, vér-pillangó elment szundítani.
– Az igazság, hogy zavarban vagyok! Megismertem egy orosz lányt, és szeretném, ha idejöhetne, bemutatnám.
Még igyekeztem is rendesen kinézni, hogy tessem neki.
– De Pipike, az a bundád legalább két számmal nagyobb!
– A bundát turiban vettem, kisebb nem volt. Igaz, hogy nagyon meleg, de állítólag polár béléses, ha kifordítom úgy is lehet hordani. Csak azt nem tudom, hogy úgy melegebb vagy hűvösebb.
Belül is van zsebe, a szotyit ott tartom, csak a belső zsebhez meg nem férek hozzá könnyen.

– Nos, akkor elhozhatom az orosz lányt?
– Persze!
Közben madárkák jönnek inni, mondják, ők is szeretik a szotyit. 
– Nem tudok adni, ez nem kifőzde, kérjetek a medvétől.

Megjön medve, egy gyönyörű oroszlánnal, nőstény oroszlánnal.
– Szervusz Oroszlán Pipi, megszomjaztál?
– Igen, köszönöm!

– Te medve Pipi, nincs neked gond a hallásoddal?
– A barátnőd nem orosz lány, hanem oroszlán!
– Az mindegy, szeretem nagyon!

Torma István