Mexi hazatérése

Mexi hazatérése.

Egy szép tavaszi napon Mexi korán ébredt. Nagy volt a nyüzsgés az udvaron. Már hajnalban hallotta a gazda hangját, aki mindig hangosan és mérgesen kiabált, miközben fel-alá járkált a kiskutyák között.

El az utamból mihaszna ebek! - mondogatta ilyenkor.

Mexi jobbnak látta, ha az anyukája és az apukája mögött bújik el. Ott volt az egyetlen menedéke.

Nagy szemű tápot kaptak, amit még el sem tudott rágni, olyan kicsi volt…az anyukája rágta meg neki, hogy tudjon enni belőle. Érezte, hogy nem lesz jó élete itt, de a szüleit nagyon szerette.

Az anyukája sokat mesélt neki egy kinti világról, ahová a szerencsések juthatnak csak el.

Feltűnt neki, hogy néha érkeznek kedves idegenek, akikkel a gazda is másképp beszél. Ezek az idegenek kiválasztottak egy vagy két kiskutyát, valami köteg papírt adtak a gazdának, és boldogan távoztak. Az anyukája elmesélte Mexinek, hogy azok, akiket elvisznek, új gazdára és egy jobb életre találnak…

Teltek a napok és a hetek az udvaron, a tavasz egyre melegebb sugarakkal cirógatta a bundájukat, és egyre több kiskutyát vittek el. Mexi nem tudta, vajon Ő lesz-e a következő, akit elvisznek? De érezte, hogy közeleg a nap, amikor indulnia kell…

Félt, hogy elszakad a szüleitől, de azt is érezte, itt nem szeretné leélni az életét.

Egyik reggel a szokásosnál is korábban kezdett kiabálni a gazda az udvaron. Nagy volt a készülődés megint. Csengettek. Egy mosolygós fekete lány érkezett. A gazda a tőle telhető legkedvesebb hangján beszélt vele, és Mexihez vezette. A lány leguggolt, és a kiskutya szemébe nézett. Mexi érezte, hogy elérkezett a nap… Még egyszer az anyukájához és az apukájához bújt, aztán a lány gyengéden felemelte, a szemébe nézett, és azt mondta indulunk…

Az egész kis teste remegett, de jó illata volt a lánynak, aki szorosan ölelte magához, és azt ismételgette, nem kell félnie…nem kell félnie! Egy autóba szálltak, és még mindig az ölében tartotta a lány. Azt ígérte, hazaviszi! Nem igen tudta Mexi ez mit jelent, így izgalommal vegyes fáradsággal a szívében elaludt.

Mire felébredt, egy egészen más helyen voltak. Az autó megállt egy hatalmas ház előtt és kiszálltak.

A lány egy pillanatra sem engedte el, és Mexi érezte, ez jó érzéssel tölti el.

Bementek a házba, fel az első emeltre, és ott már tárva nyitva állt egy ajtó.

Egy kicsit idősebb, de ugyanolyan kedves mosolyú nő várta őket, egy bajszos kedves férfival.

Elolvadtak a kiskutyától! Egész délután csak szeretgették, simogatták. Olyan finom ételeket adtak neki, amiről addig csak álmodott! Mindenki azt hajtogatta, most már hazaértél Mexi!

Kezdte megérteni, hogy itt lelt új otthonra.

Mikor este lett lefeküdt a nő és a férfi aludni. Ekkor eszébe jutott Mexinek az anyukája és az apukája. S bár a kis szíve megnyugodott, mégis sírt álmában. A nő egész éjjel szeretgette Őt! A meleg és illatos puha ágyba, maga mellé fektette. Úgy érezte magát, mint az anyukája biztonságos melegében…

Amikor felkelt a nap, már ismerős volt minden. Szépen lassan megtanulta, hogy a nő az Ő Mamija, a férfi, pedig az Ő új Apukája lett. A kedves lány, aki pedig elhozta, az Ő lányuk.

Csuda jó élete lett! Megtanították sok hasznos dologra, elvitték sétálni minden nap többször. Szép ruhákat kapott, hogy ne fázzon, aranyos játékokkal halmozták el, és minden finomságból kapott, amit az új szülei is ettek. Nyaralni járt a családdal és mindent megosztottak vele.

A téren, ahol a legtöbbet sétáltak vele, új kutya barátokra is lelt, akik minden nap várták Őt.

Együtt szaladgáltak, játszottak, és vigyáztak a gazdáikra.

          Esténként, mikor lefeküdt a puha ágyba és lehunyta a szemét, gyakran eszébe jutottak az igazi szülei, de a szíve mélyén tudta, hogy boldogok, mert ilyen jó sorsa lett neki…Elmosolyodott álmában, és nagyokat szuszogott, mert a Mamija és az Apukája a legjobb család lett számára a világon, amiről egy kiskutya csak álmodhat!!!