Mezítlábas Dávid

Mezítlábas Dávid.

Novák Bianka: Mezítlábas Dávid

Egy esős júniusi napon, Dávid felhúzta magára legújabb kék esőkabátját és rohant ki az udvarra.

- Kicsim ne menj ki, megfázol! - mondta az anyukája.

- Dehogy anya! - tiltakozott Dávid.

- Dávid, legalább cipőt vegyél fel! - kérte az anyukája.

- Okééé – válaszolta kelletlenül a fiú és amikor az anyja nem figyelt, eldugta a cipőjét hogy úgy tűnjön mintha felvette volna, majd kirohant az udvarra.

- Szabadság! Friss levegő! Frissítő játék! És ezt anya mind nem érti!

Mindezt azért mondta, mert mezítláb volt. Mikor bement eltüsszentette magát.

- Haaa…ha…hapci!

- Dávid! Mitől tüsszögsz? Vettél fel cipőt?

- Persze! Csak nevetek hahaha! ha hah ha!

- És min?

- Izé… csak eszembe jutott egy vicces videó!

- Rendben. Érdekes…-mormolta.

Másnap reggel Dávid amikor indult az iskolába ismét eljátszotta hogy veszi a cipőjét és mikor anyukája nem figyelt, megint elrejtette a cipőt majd rohant a buszra. A buszon Betti néni, a veterán sofőr is megkérdőjelezte ezt.

- Hát te miért vagy meztélláb fiam?

- Egészségügyi okokból!

- Ühüm. De azt ugye tudod, hogy egyébként nem lehetsz mezítláb a suliban?

- Aha! Aha! Persze!

- Na szállj fel a buszra!

- Oké!

Fél óra múlva be is értek az iskolába. Ági néni sem értette miért volt Dávid mezítláb.

- Dávid ismered a házi rendet,  itt nem lehetsz mezítláb attól még hogy nyár van! - figyelmeztette a tanárnő.

- Persze tanárnő! Csak egészségügyi okokból vagyok mezítláb!

- Miért? Mi bajod van?

- Őőőőőő… mezlábisztusz!

- Érdekes. - mormolta a tanárnő - Na jó. Most az egyszer lehetsz mezítláb.

- Szuper! Kö…

- Várj csak! - szólt Ági néni - Erről anyukád miért nem szólt?

- Mert izé… nem akarta világgá kürtölni, és fertőz… Upsz!

- Az osztályfőnöknek akkor is el kell mondani! És mi? Fertőz? Azonnal sétálj haza!

- De tanárnő én Kumpinban lakom, ez az iskola meg Szentenkén van! Ez a két hely nagyon messze van egymástól én meg sétáljak haza?

- Igen! Mivel veszélyesen titkolóztok!

- De… jó.-szomorodott el Dávid.

Négy óra múlva hazaért.

- Fiam te hazasétáltál? Mezítláb? - kérdezte anyja. – Nem értem!

- Tudod a Beni órán rosszalkodott és az volt a bűntetés hogy mindenkinek mezítláb haza kell sétálnia.

- Mi? Na most elkapom az anyukáját!

- Nem kell!

- De! Kiállok a fiam egészségéért! És a tanárt is felhívom!

- Ujjaj! Bajban vagyok!

Telefonálás 1.:

- Á! Szia Reni! Már megbocsáss, de neveld már meg a fiad!

- Mi? Miért? Mit csinált Beni?

- Hát nem hallottad?

- Kriszti, mit?

(Dávid beleszól) - Azt hogy a fiad a legjobb! Szia!

- De…!           (lerakta Dávid a telefont)

- Még csak a negyedik órájuk van, hogy lehet Dávid otthon? Na mindegy. De várjunk! Miért neveljem meg a fiam, ha Dávid azt mondta Ő a legjobb? Különös. 

1 héttel később Dávid szomorúan lépett be az ajtón.

- Anya! Intőt kaptam!

- Haaaaa!? Mit csináltál?

- Hát… tudod… egész héten mezítláb mentem iskolába.

- Ó kicsim! Az veszélyes lehet!

- Mégis miért?

- Mert bármi betegséget elkaphatsz, felfázhatsz és másokat is megfertőzhetsz.

- Ó! Bocsi anya!

- Most már mindegy. De többet ilyet ne csinálj! Sőt, megkérem Betti nénit és Ági nénit hogy figyeljenek hogy nem vagy-e mezítláb!

- De anya, bízhatsz bennem!

- Ezek után? Azért a biztonság kedvéért megkérem őket!

- Jó.

Telefonálás 2.:

- Szia Betti! Nem zavarlak?

- Helló, Kriszti! Nem.

- Figyelj, légyszi megtennéd hogy reggelente megnézed hogy Dávid nincs-e mezítláb?

- Persze!

- Köszi helló!

- Csáó, csáó!   

- Megteszi nekünk!

- Hurrá.

- Na hívom az ofőt!

- Az meg mi?

- Osztályfőnök. O-fő!

- Ó!

Telefonálás 3.:

- Szia Ági! Kriszti vagyok! Zavarhatlak?

- Szia! Persze!

- Figyelj, megkérhetlek, hogy napközben figyeled hogy Dávid nincs-e mezítláb?

- Persze!

- A másik az lenne, hogy kérlek ne sétáltasd haza Dávidot mezítláb! Nem szeretném, hogy felfázzon!

- Rendben, elnézést kérek csak nem szerettem volna hogy Dávid megfertőzze az osztálytársait!

- Micsoda? Nem is volt beteg!

- De hát…  nekem azt mondta! Jaj ne! Elnézést kérek! Elhittem a hazugságát!

- Micsoda? Rendben, semmi gond, nem a maga hibája volt! Viszlát!

- Dávid miért hazudtál?

- Hoppá! Bocsi anya, legközelebb nem fordul elő!

- Szégyelld magad!

Másnap Dávid nem volt túl jól.

- Anya! Szerintem felfáztam!

- Ó kicsim! Nem megmondtam?

- De. Bocsi anya!

- Semmi baj! Na, bújj az ágyba!

- Jóóó.

Egy hét múlva meggyógyult. Hirtelen eszébe jutott valami.

- Tényleg anya! Mi van az intővel? Mi van, ha megbukok? Nem akarom még egyszer megtanulni a szorzótáblát!

- Nyugi! Ennyitől nem buksz meg! Max egy picit rosszabb lesz a magatartás jegyed.

- Fúúúú! Jó, köszi anya! Szia!

- Szia kincsem! Ne feledd amit mondtam!

Végül Dávid mindenből ötös lett, kitűnő, és többet nem volt titokban mezítláb, vagy Betti néni szerint, meztélláb.