Meztelen csiga

Meztelen csiga.

Mese, mese meskete

gyere ide, Emese!

Mondok, most egy rövid mesét.

Volt egy csiga, elcsigázott 

annyit ment és csúszott mászott,

hogy elfáradt és egy kő mellett megállt,

leverte a sátor botját, 

és egy tapodtat sem ment tovább.

Gondolta, hogy itt lesz az otthona,

nagy a fű, a természet nem mostoha,

eléldegél szépen, 

ezen a pompás, tarka réten!

Elaludt a kis csiga. 

Az ablakán kopogtatnak. 

Ki lehet az, ilyen későn? Vajon ki kopogtat éppen?

Én vagyok a hangya, 

szólt egy vékonyka hang, szerényen.

Engedj be csiga, nincsen nekem házam, megférünk majd odabent,

ketten is, ha kérem, 

hoztam neked salátát,

 hogy legyen majd ebéded!

Jól van hangya, gyere be,

 nem bánom,

elalszunk ketten is, ezen a szűk ágyon!

Ahogy lepihentek, megint kopogtatnak.

Ki lehet ilyenkor, ki nem alussza álmát?

Meglátják, hogy kint valaki,

felkapcsolt egy lámpát!

Szentjánosbogárka volt a ház előtt,

ő is helyet kért 

egy ágyat,

így lettek ők ezután, hárman a házban.

Elaludtak mind a hárman, mikor is valaki az ajtót nyitja, 

ki lehet az,

aki a nyugalmunkat megszakítja?

Szarvasbogár is bekéredzkedett, de sajnos szűk lett már a csigaház,

ezért fogta magát a csiga és kimászott.

Így lett a csiga azóta meztelen.

Egy zöld lapulevél lett a háza,

és lett neki még több vagy

ezer barátja.

Lapulevél alatt jó sokan elférnek,

most lett vége, 

az én, csiguszi mesémnek!

Mese, mese meskete,

aludj szépen,

Emese!