Miru

Miru.

Miru

Az édes kiskutya

Boldog a szárnyas Miruka

Hisz jól tudja ő,

Hogy aki itt lesz az ő:

Miru a kertben játszik

boldog a kis mázlis.

Nem megy iskolába

kutya iskolába.

Nem akarok menni!

Jelentette ki.

Ez így lesz jól,

Az iskolától

Lesz agybajom,

Csúf az a majom.

Zajt csap, ordít,

Rikácsolni bír.

Velem, velem

Nem teszi ezt!

Nem megyek, nem!

Ezt nem teszem!

A gazdáim, ők,

Biztatnak, ők.

Azt hiszik egyszerű

Úgy sejtik, nagyszerű.

De ez nem így van,

Nem örülök, na.

Elmondtam neki.

S kiengedett biz.

Gazdámnak jó,

Ehet zserbót.

Ő biz ehet,

S nem ad nekem.

S ők azt mondják:

Ettől majd fáj a pocikád.

De én ezt nem hiszem,

Igaz, sosem ettem.

De térjünk vissza,

Nem mentem suliba.

Abba a kutyasuliba,

A Dalmata Suliba.

Nem vagyok dalmata,

Csak egy csivava.

Ki mindennek örül,

S mindenen fölül,

Repül és repül,

De a kertben leül.

S csak áll egy helyben,

És gondolkodik: Mihez kezdjen?

Most már, tudjátok a titkát.

Láttál már ilyen kutyát?

Ritkán lehet látni,

Hisz szárnyát maga alá tűri,

S ezért alig látja így valaki,

De aki mégis, az nem hiszi.

S csak akkor veszi elő,

Ha ott a macska a tetőn.