Mit mesél a fogtündér?

Mit mesél a fogtündér?.

Kriszti egész nap a mozgó fogával volt elfoglalva. Mindent megpróbált, hogy végre kiessen  – azzal próbált harapni, egy tiszta zsepkendővel húzogatta – mindenképp azt szerette volna, ha lefekvés előtt már kint lenne.

- Egyél meg egy almát! – tanácsolta apukája és ez tényleg segített!

- Végre kiesett! – kiabálta Kriszti és szaladt vele a szüleihez, hogy megmutassa nekik.

Kicsit vérzett Kriszti ínye, kicsit pedig fájt is a fog helye, de azért nagyon örült neki, hogy végre kint volt!

Nem az ajándékot várta a tündértől. Ez alkalommal ő készített valamit a varázslatos lénynek, amit a párnája alá rejtett! Egy aprócska üzenetet, egy picike borítékban, amit ő hajtogatott. A levél így szólt:

Kedves Fogtündér!

Nagyon szépen köszönöm az ajándékokat, amiket az elmúlt négy kiesett fogamért cserébe hoztál. Ez alkalommal nem ajándékot szeretnék kérni, hanem egy üzenetet tőled válaszul erre a levélre. Furdalja az oldalamat a kiváncsiság, hogy végre megtudjam: Mit csináltok a tejfoggakkal?

Előre is nagyon köszönöm!

Kerekerdei Krisztina

A kislány alig bírt elaludni, annyira izgatott volt! A reggeli ébredés viszont csalódást hozott. Az ő borítéka eltűnt a párna alól a foggal együtt, viszont nem talált válaszlevelet. Egy pár szép hajcsattot kapott ajándékba, viszont igazából a tündér levelének jobban örült volna.

- Sebaj, ezért nem fogok elkeseredni! Biztosan titoktartás kötelezi a tündért! Talán nem engedik meg neki, hogy elmesélje akárkinek is Tündérország fogtitkait. – ezekkel a gondolatokkal vígasztalta magát, de azért a lelke mélyén kicsit csalódott volt.

A következő nap reggele viszont mekkora meglepetést hozott! Ott volt egy apró papír még apróbb gyöngybetűkkel teleírva! Az történet így szólt:

Kedves Kriszti!

Ne haragudj, hogy tegnap nem válaszoltam  a leveledre. Már pirkadt, amikor eljutottam a házadba és megtaláltam az üzenetedet; és még sok fogat össze kellett gyűjtenem más gyerekektől is. Viszont amint visszaértem Tündérországba, rögtön leültem, hogy megírjam a választ, hogy akövetkező éjszaka már eljuttassam hozzád.  

Szeretném, ha tudnád, hogy a tündéreknek igazából nincs szükségük a tejfogakra. Azért kezdtük el gyűjteni őket, mert láttuk, hogy a gyerekeknek – főleg a kicsiknek – milyen rossz érzés amikor kiesik a foguk. Fájdalmas, és amíg nem nő ki a maradandó fog a helyén, nehezen tudnak enni. A kiesett foggal meg nem tudnak mit kezdeni! Kidobni nem akarják, viszont ha megtartják, akárhányszor ránéznek, csak az jut eszükbe milyen rossz volt, amikor kiesett.

Először csak egy raktárba gyűjtöttük a fogakat, mindaddíg amíg egy barátomnak az jutott az eszébe, hogy múzeumot nyissunk. Nagyon sok terem van ebben a múzeumban, és minden tündér gyakran látogatja! Van olyan terem, ahol csak a metszőfogakat állítjuk ki, és van olyan is, ahol az őrlőfogakat. Természetesen külön terem van a szemfogaknak is. Van állandó kiállításunk a lyukas fogakból is, de oda nem szeret senki sem menni és ritkán van látogató. A legérdekesebb a hónap foga pályázat! Minden hónapban kiállítjuk a legszebb, legegészségesebb, legcsillogóbb fogat! A legtekintélyesebb tündér fogszakértők válasszák ki a nyertes darabot minden hónap első napján! Kriszti, arra szeretnélek kérni, hogy rendszeresen és alaposan mosdd a fogaidat! Mindig abban reménykedem, hogy egy éjszaka én fogom megtalálni a tökéletes fogat, ami a kövekező hónapban majd a főhelyre kerül a múzeumban! Hátha az egyik a te fogaid közül lesz a nyertes!

Sok szeretettel: Elena, a fogtündér

Kriszti ettől a naptól fogva nagyon odafigyelt, hogy a fogait még alaposabban mossa.