Kép forrása: Pixabay.com
Mondóka.
A lovon lovagolunk,
a tevén tevegelünk,
a szamáron szamarolunk,
a játszótérre elszaladunk.
A hintán hintázunk,
a mászókára felmászunk,
a csúzdáról lecsúszunk,
a nyártól búcsúzunk.
Ha este van, hát vacsorázunk
fogainkat megsikáljuk,
kispárnára lefeküdünk,
anya mesél, szenderedünk.
Az ablakon a hold kukucskál
lekapcsoltuk a kislámpát,
álmodunk majd, nagyon szépet
a takarónkon színes képek.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
A mindennapok úgy telnek, hogy a gondok siettetnek: Tedd ezt, tedd azt! - egyre hallom, nagyon unom már, bevallom. Reggel korán fel kell kelni, este pedig lefeküdni, pedig de jó lustálkodni, esténként jót han...
Elolvasom
Élt az erdőben egy csíkos vadmalacka. Bökken Tódor volt a becsületes neve, de mindenki csak Bukfenc Tódornak hívta. Hiszen míg a barátai a sárban dagonyáztak, Tódi egész nap tornázott, szaltózott, ugrabugrált. A ...
Elolvasom
Vajon mit rejt csöndes tölgyes,ki lakik az erdő mélyén?Itt kukucskál egy rönk mellettBorz Amál és Borz Aurél.Van itt borzvár a föld alatt,de nem egyszerű kotorék,csillog, villog, tisztán tartjaBorz Amá...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Simon Lola amatőr író
Nagyon szeretem a mese és az írás különleges világát. Régóta írok már, de csak mostanában érett meg a vágy bennem, hogy a nagyközönség előtt is bemutatkozhassak. Nagyon szeretem a verseket, ezen belül a haiku és apeva igazi "édes" gyermekem.