Nem a legszorgosabb méhecske

Nem a legszorgosabb méhecske.

Iringóról, a méhecskéről valaki lehúzta a takarót. Aztán valaki nem engedte, hogy visszahúzza magára. Aztán valaki a szemébe világított, amikor kihúzta a függönyt. Aztán valaki még a párnát is kihúzta a feje alól. Iringó rájött, hogy már megint reggel van és ideje munkába indulni.

– Gyere már, Iringó! Elkésünk! Ne lustálkodj annyit! – noszogatta őt Zsálya, egy másik méhecske.

Mire Iringó felöltözött, megmosta az arcát és bevetette az ágyát, a többiek: Margaréta, Liliom és Menta már vártak rá. Ebben a kaptárban a méhek a kedvenc virágjukról kapták a nevüket. Iringót a kék iringóról nevezték el előző évben, amikor munkába állt. Ez már a második tavasz, hogy ő is minden reggel elindul virágport gyűjteni. S bár a kedvenc virágjában tényleg örömét lelte, nem szerette a virágról virágra szálldogálást. Soha nem ő volt a leggyorsabb, soha nem ő gyűjtötte a legtöbb virágport. Irinyó-pirinyó – így csúfolták a többiek. Lustának hívták, Iringó pedig ettől szomorú volt.

– Bárcsak meg tudnék változni és olyan ügyes lehetnék, mint te! – mondta egyik nap a barátnőjének, Pipacsnak.

– Én nem tudok varázsolni, de menj el a királynőhöz. Hátha ő tud segíteni! – tanácsolta Pipacs, a méhlány, akinek – kitalálod, ugye? – a pipacs volt a kedvenc virága.

Csodaszép fényes nap virradt a Patak partján lévő kaptárra. Ezen a napon Iringó nem kellett munkába menjen, helyette a méhkas királynőjéhez, Százszorszéphez volt hivatalos. Elpanaszolta neki, hogy ő hiába szeretné, egyszerűen nem tud a leggyorsabb, legügyesebb, legszorgosabb méhecske lenni.

– Ugye el tudsz engem varázsolni? – kérdezte Iringó a királynőt.

– Jaj, gyermekem! Bár nagyon szeretnék segíteni neked, nincs nekem varázserőm. De elmesélek neked valamit! – a királynő belekezdett a történetbe, Iringó pedig kényelmesen elhelyezkedett.

– Tudod, hogy hívják a patakot, amelynek a partján élünk? – kérdezte, mire a kis méhleány nemet intett. – A Patak nem csak Patak. A teljes neve, CsodaPatak. A kaptárunkat sok-sok évvel ezelőtt azért helyezték ide, a patak partján lévő rétre, mert ez a finoman csordogáló víz mágikus erővel bír. Azt mondják, a patak vize mindent jobbá tesz. Éppen ezért virágzik annyi virág a patak partján, azért kuruttyol annyi béka és úszik annyi pisztráng és kárász a patakban. Sőt, még az emberek is felfrissülten és boldogan mennek haza, ha megmártóztak a patakban. A CsodaPatak vize mindent jobbá tesz!

– Akkor én is úszom egyet a CsodaPatak vizében! – kiáltott fel Iringó és már rohant is, hogy mielőbb a vízben legyen.

Nagyot csobbant a hűvös vízben. Iringó érezte, ahogy elmerül a CsodaPatakban és egész testét átjárja a varázslat. Lubickolt, kacagott, és hagyta, hogy a kellemes víz lágyan ringassa. Iringó nem is értette, hogy a méhek miért nem szoktak fürdeni. Vajon éppen ezért volt annyira különleges ez az alkalom?

Másnap reggel Iringó csupa jókedvvel ébredt fel. Ő volt az első, aki az ajtóban várta a többieket. Lelkesen indult virágport gyűjteni a patak partjára. Sokat elidőzött a kedvenc virágainál, a kék iringónál, a ligeti hangyásvirágnál, a mocsári liliomnál és – hogy a királynő kedvében járjon – a százszorszépnél is. Kedden, szerdán és csütörtökön is szívvel-lélekkel szedegette a nektárt. Pénteken azonban nem ő lett a legtöbb virágport begyűjtő méhecske. Nagy szomorúságában a királynőhöz, Százszorszéphez futott.

– Nem működött a varázslat! A békák, szúnyogok, halak és még a virágok is jobbak lesznek a CsodaPatak vizétől, csak én nem! Mi baj van velem? – sírt a kis méhecske.

– Semmi baj nincs veled! Ezt jól jegyezd meg! A varázslat pedig igenis működött! Nézd csak!

Iringó értetlenül pislogott a királynőre. Százszorszép méhkirálynő elővette a papírt, amelyre összeírták, melyik méhecske mennyi virágport szedett.

– Nem te gyűjtötted a legtöbb virágport, ez így igaz. De mióta megfürödtél a patak vizében, napról napra többet szedegettél. Fejlődtél! Sőt, a körülötted lévő méhecskék is több virágport gyűjtöttek. És itt van az igazi varázslat! Valójában a kedvességeddel, a jókedveddel és a segítőkészségeddel jobbá tetted a társaid napját. Azzal, hogy meghallgatod őket és beszélgetsz velük, jobbá teszed őket. Ahogy a CsodaPatak vize is mindenkiből a legjobbat hozza ki. Nem te vagy a legszorgosabb méhecske, de veled együtt mindenki egy kicsit szorgalmasabb. Érted már?

A királynő onnantól kezdve mindennap meghívta beszélgetni a kis Iringót, hogy társaságából ő is gazdagodhasson, hogy a beszélgetéseik által belőle is a legjobbat hozza ki. Százszorszép királynő egyszer talán majd azt is el fogja árulni a kis méhlánynak, hogy a CsodaPatak vizében valójában egy csepp varázslat sincs.