Barion Pixel

Nózi, a kíváncsi cickány


NÓZI, A KÍVÁNCSI CICKÁNY
Élt valahol a város határában egy aprócska cickány. Pont úgy nézett ki, mint egy egérke, csak hosszabb orral. Nózinak hívták, és roppant kíváncsi természetű volt. Minden érdekelte, mindenről tudni akart. Hiába figyelmeztették ...

Kép forrása: saját fotó

NÓZI, A KÍVÁNCSI CICKÁNY

Élt valahol a város határában egy aprócska cickány. Pont úgy nézett ki, mint egy egérke, csak hosszabb orral. Nózinak hívták, és roppant kíváncsi természetű volt. Minden érdekelte, mindenről tudni akart. Hiába figyelmeztették a szülei, hogy ne csavarogjon, maradjon a testvérei közelében, ő bizony ment a maga útján.

Egy nap az óvodaudvar közelébe vetődött. Annyira megtetszett neki a sok játszadozó kisgyerek, hogy eldöntötte, óvodás lesz. Szépen besurrant a homokozó mellé, aztán megközelítette a hintát, a járda melletti lépcsőt, majd amikor kinyílott a bejárati ajtó, huss, beszaladt az épületbe. Senki sem vette észre.

Bent kicsit megszeppent. Minden olyan hatalmas volt és színes. A falon képek lógtak, a fal mellett szekrények, ülőkék sorakoztak. Amint bámészkodott, észrevette, hogy az egyik rajzon egy nagy szürke állat spricceli magára a vizet az igencsak hosszúra nőtt orrával.

- Vajon miféle lény lehet ez? – tűnődött. Ha most itt lenne apukája, biztosan megmondaná. A következő képnél váratlanul kitárult az ajtó. Nózinak se kellett több! Fogta magát, befutott a csoportszobába. Ott aztán nagy meglepetésére sok kicsi ágy fogadta.

- Ó, hát világos! – csillant fel a szeme. - Kint játszanak, bent alszanak az ovisok, hiszen elfáradnak a játékban. - És nyomban érezni kezdte ő is, hogy mennyire kimerült a futkározásban, nézelődésben. Csak hát neki nem tettek ki ágyat!

- Sebaj! – gondolta. Majd felmászik az egyikre, és ott fog szundikálni. Az ablak mellett lévő fekhelyet választotta. Szépen, ügyesen feltornázta magát, ahogy anyukája tanította. Boldogan bújt a puha takaró alá, majd megkereste a párnát. Rálelve kényelmesen elhelyezkedett egy barna bozontgombolyag szomszédságában. Elégedetten sóhajtott, majd lehunyta a szemét. Csakhogy a barna bozontgombolyag megmozdult, mi több, megfordult, és Nózi máris két kikerekedő szempárral, valamint egy sikításra készülő szájjal találta magát szemben.

- Ne sikíts! Több okból sem lenne szerencsés – állította le nyomban az akciót. - Ha megengeded, bemutatkozom. Nózinak hívnak, és bármennyire is egérnek tűnök, nem vagyok az. Szeretnék oviba járni, de mivel mindenki megijed tőlem, ez kissé nehéz ügy. Legyünk barátok! Segítesz?

A barna bozontgombolyag tulajdonosa kezét a szájára téve bólintott. Nózi közelebb húzódva folytatta:

- Ha segítesz, végre teljesülhet a vágyam. Sok újdonság van itt, amit még nem tudok. Ha akarod, haza is vihetsz, de ezt előtte meg kell beszélnem a szüleimmel. Mi a neved? És miért nem alszol?!

- Peti vagyok, és nem tudok, itt sohasem megy – vallotta be szomorúan a kisfiú.

- Tetszik a neved! Kérlek, meséld el, hogy mi az a zuhanyzó állat kint a falon egy ilyeeeeen hosszú orrrraaaaal! – tárta szélesre mancsait a picike cickány.

- Egy elefánt. Én rajzoltam. Az állatkertben láttam tavaly – vidult fel Peti.

- Egészen különleges! Látod, nekem is hosszú az orrom, de zuhanyozni nem tudok vele. Viszont remekül kiszimatolom a finom bogarakat, gilisztákat, csigákat. Te szoktál enni csigát?

- Igen! Szoktam! – vágta rá a fiúcska. - A nagymamám nagyon finom kakaós csigát süt minden hétvégén.

- Kakaósat?! – csodálkozott Nózi. Az ő nagymamája mindig nyersen tálalja a kerti csigákat. Hát ezért kell oviba járni! Máris sokkal okosabbnak érezte magát. Hálásan nézett kis barátjára. Milyen boldog lesz majd nagymama, ha elmeséli, micsoda receptet hallott! De mi lehet az a kakaó?!

A kisfiú ezután kedvesen odacsúsztatta markát, hogy Nózi belebújhasson. Egészen közel húzta magához, egyenesen a szívéhez. Hamarosan mindketten elaludtak. Azt álmodták, hogy Peti szobájában játszanak a földön a távirányítós kisautóval. A sofőrülésben Nózi ül, Peti pedig bejárja vele az egész szobát. Még az ágy alá is bekanyarodnak! Micsoda móka! És akkor váratlanul anyuka benyit, majd fülsüketítő kiabálás szakítja félbe a világkörüli utazást:

- Egéééér, egééééér! Jaj Istenem, egy egéééér!

Erre aztán felébredt Peti, Nózi, az egész csoport. Mindenki álmosan, megszeppenve pislogott. A dadusnénire tört rá az ijedtség, amikor odament Petihez, hogy megigazítsa a félrecsúszott takarót. Ekkor vette észre a kis cickányt, s azonnali sikítással próbálta riasztani az óvoda valamennyi dolgozóját.

- Ne tessék félni, Zsuzsa néni! – mosolyodott el Peti. - Csak játék!

- Én igazinak néztem! - ámuldozott Zsuzsa néni. – Tudod, kicsim, rettegek a rágcsálóktól.

- Ha ennyire tetszik félni tőle, akkor inkább berakom a kabátom zsebébe – ajánlotta fel Peti, s már ugrott is le az ágyról. Igyekezett minél hamarabb kiérni a folyosóra.

- Most elengedlek, menj haza, holnap várlak az udvaron és mindent megbeszélünk, jó? - súgta oda Nózinak útközben. - Ne felejtsd el, hogy barátok lettünk, és még sok újdonság vár ránk! Üdvözlöm a szüleidet!

A kis cickány szót fogadott, Peti pedig visszafeküdt a kiságyába, és békésen álomba szenderült.

Aludj te is, álmodj szépeket! Jó éjszakát!

Beruska Muzsika, felolvasó, író

Ezt a mesét írta: Beruska Muzsika felolvasó, író

Nagyon szeretek felolvasni, időnként írni is prózát vagy verseket. Alkotói weboldalam a Beruska Muzsika YouTube Csatorna, ahová saját és kortárs, illetve nem kortárs költők, írók felolvasott vagy megzenésített műveit töltöm fel. Beruska Muzsika - YouTube Email: beruskamuzsika@gmail.com

Vélemények a meséről

Eszti-mami Eszti-mami prémium tag

2024-09-29 15:22

Kedves Beruska! Nagyon tetszik a felolvasásod! Örülök, hogy két mesémet is felolvastad! Szeretném kérdezni, hogy a készülő mesekönyvem felolvasását vállalnád-e? Eszti-mami Sutkáné Oravecz Eszter❤️



Sütibeállítások