Barion Pixel

Nudli, Puszedli és Gombóc


Hol volt, hol nem volt, ahol a kandisznó seggen túr, volt egy hatalmas rengeteg. Ebben a rengetegben élt három rókafi, nevezetesen Nudli, Puszedli és Gombóc, akik a híres Vörös família  legifjabb tagjai voltak. Szüleik az erdő híres pékség-cukrászdájának, a Bekap-Laknak vol...

Kép forrása: saját alkotás

Hol volt, hol nem volt, ahol a kandisznó seggen túr, volt egy hatalmas rengeteg. Ebben a rengetegben élt három rókafi, nevezetesen Nudli, Puszedli és Gombóc, akik a híres Vörös família  legifjabb tagjai voltak. Szüleik az erdő híres pékség-cukrászdájának, a Bekap-Laknak voltak a tulajdonosai.

            A három kisróka igen jó testvér hírében állott. Sokat játszottak együtt, állandóan kalandokat kerestek, mindig felfedeztek valami újat az őket körülvevő világból, és nagyon szerettek mindent együtt csinálni.

            Történt aztán egy napon, hogy szerették volna meglepni a szüleiket valamivel. Sokáig tanakodtak, de nem tudtak megegyezni, mi legyen az.

            – Mi lenne, ha ma szép rendet raknánk magunk után, miután már nem játszunk többet? – állt elő javaslatával a legidősebb, Nudli.

            – Minek, ha Anya vagy Apa úgyis elpakolnak – válaszolták a többiek.

            – Mi lenne, ha gyűjtenénk nekik finom erdei bogyókat és édes, zamatos, húsos erdei gombákat, amiből aztán mindannyian jól megvacsorázhatnánk? – ötletelt tovább a középső testvér, Puszedli.

            – Lehet máskor jó lenne, de most nem szeretnénk vacsorára se bogyót, se gombát enni! – mondták a testvérei.

            – És mi lenne, már ha a vacsorát emlegetted, sütnénk egy nagyon fincsi pitét? – kérdezte az állandóan a hasára gondoló legkisebb, pufók Gombóc.

            – Az tényleg jó lenne! – felelték az idősebb testvérek. – Olyat már úgyis régen ettünk!

            – Édes pitét süssünk vagy sósat? – tudakolta Gombóc.

            – Én a sósra szavazok! – szólt az idősebb.

            – Én pedig az édesre! – mondta a középső rókafi.

            ­– Akkor te dönts, Gombóc! – kérték tőle nagyobb testvérei.

            – Mit szólnátok ahhoz, hogy lenne sós és édes pite is? – állt elő az ötlettel a kicsi róka.

            – Az jó lenne, mert akkor nem veszekednénk azon, hogy vagy sós nincs, vagy édes! – felelték a testvérei.

            – Akkor igyekeznünk kell, és nagyon összedolgoznunk, mert Anyáék hamarosan hazaérnek! – mondták együtt kórusban.

            Megnézték az éléskamrájukban, hogy milyen hozzávalók vannak a pitékhez, és találtak ott lisztet, tojást, jóféle vajat, ropogós, piros almákat tucatszám, ínycsiklandozó füstölt kolbászt, szalonnát, és sajtot.

            Úgy döntöttek, hogy Gombóc, aki fiatal kora ellenére a legtöbbet tudta hármójuk közül az ételekről, és jól sütött-főzött, vezényli le az egészet. Azt is eldöntötték, hogy Nudli, aki akár hiszitek, akár nem, junior világbajnok nudlikészítő volt, most a sós pitéért lesz a felelős, hisz’ olyat ő szeretett volna. Így esett, hogy Puszedli, aki pedig puszedlikészítésből volt junior világbajnok,  az édeset készítette, hiszen azt ő szerette volna.

            Gombóc mindkét testvérének mindent előkészített a pitékhez: meggyúrta a tésztákat, megpucolta az almákat, felszeletelte a kolbászt és szalonnát, lereszelte a sajtot. A nagyok összeállították azokat, és már mehettek is a finomságok a kemencéjükbe. Olyan finom illatok terjengtek hamarosan a levegőben, hogy az arra tévedő állatok is érezték a mennyei illatokat.

            Miközben várták, hogy megsüljenek a finomságok, Nudli és Puszedli elmosogatott, és rendet rakott a konyhában, Gombóc szépen megterítette az asztalt. Még egy gyönyörű csokor mezei virágot is tett díszítésként az asztalra, amit a házikójuk melletti tisztásról szedett.

            A fincsi illatok a szüleik orrát is megcsapták, amint a munkából hazafelé tartottak. Amikor megérkeztek, a szájuk is tátva maradt, mert nem gondolták, hogy a nap végén ilyen meglepetésben részesülnek!

            A három kis rókafi vacsorázni invitálta őket. Miután kezet mostak, asztalhoz ültek, jól megvacsoráztak mind az öten az isteni étkekből. A szüleik nem is tudták eldönteni, melyik pite sikerült jobban: a sós vagy az édes, mert annyira finom volt mindkettő!

            Szüleik nagyon büszkék voltak rájuk! Nemcsak amiatt, hogy vacsorával, méghozzá igen ízletes vacsorával várták őket, hanem mert megint nagyon jó testvérek módjára együtt tudtak dolgozni!

            Nudli, Puszedli és Gombóc nagy örömöt szereztek a szüleiknek, akik azóta is gyakran felemlegetik azt a csodás estét!

            Ha nem hiszitek, járjatok utána! Hátha még nektek is jut néhány finom falat!

 

Kóti Kati, amatőr meseíró

Ezt a mesét írta: Kóti Kati amatőr meseíró

Kóti Katalin vagyok. Két éve végeztem el egy kreatív meseíró kurzust egy csodalátos embernél, azóta foglalkoztat a meseírás. Az állatos meséket különösen kedvelem, de a királylányokról és királyfiakról szóló mesék sem állnak tőlem messze. Szívesen készítek illusztrációt saját meséimhez. Lehet az illusztrátori oldal azért jobban foglalkoztat, mint a meseírói, de kedves történeteket szívesen, és nagy szeretettel találok ki...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások