Kép forrása: Pixabay
Őszi dal.
Kihűlt már a fecskefészek
elmentek a madarak
eső esik, szél siratja
a gyorsan elröppent nyarat.
Kéklő szilva vidáman int
gyertek szüreteljetek,
mosolygó almát és körtét
kóstoljátok gyerekek.
Szellő röppent fel a légbe
sárgult faleveleket,
Döme kutyánk ugrándozik
elkapna pár színeset.
Harmatot szór a hajnal
napfény fölszárítgatja,
kis kutyánk a vakondot
túrásban megzavarja.
Gyerekzsivaj tölti be
az iskola udvarát,
végre találkozhatott
a sok régi kisbarát.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Két nyuszika és három róka ment az erdőben... Persze, elmondom én, hogyan is volt ez, a nyuszikkal meg a rókákkal, csak előbb hadd meséljem el az előzményeket. Szóval, nem rögtön, alap...
Elolvasom
A világítótorony Lágy szellő borzolta a vidám hullámokat a sziklaszírt lábánál. A kis árbócos hajó aggodalommal figyelte a hullámok táncát. Tudta hamarosan eljön az idő, amikor őt is vízre bocsát...
Elolvasom
A Mikulás furcsa lényborostája nem sörény -lehet hogy én keveremszakállat a kenderen?A mézespuszit szereti,rének elől eleszi,de a rének nem durcásak,meghúznak egy rőt szakállat -ha nem rőt, hát hópihésnéha...
Elolvasom
Egyik vándor tavaly nyáron, messzi tájak felé vette az út irányt. Nagyon sokat menetelt. Mivel meleg volt, és törte a lábát a bakancs, ezért levette, a cipőket pedig vándor botjára kötötte. A botot a hátár...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Julika Amatőr költő, író
Magamról Szeretek olvasni, szeretem a verset, olvasni, írni jó feltölti lelkemet szóvirágokkal díszítem életem, színesre pingálom az elárvult csendem, lesem a Napot, hogy a fénye elérjen, Holdat figyelem, hogy álmom édes legyen, néha egy csillag az égről rám mosolyog rájövök én is csak egy kis vándor vagyok, s egyszer, mint hullócsillag porba lehullok.