Őszi világ

Őszi világ.

Őszbe sétált át a nyár,

nincs már fecske fenn a fán,

annál inkább gesztenye,

gyermekként te is szedted-e?

Sejtelmes köd, nyirkos reggel,

ki korán kel, aranyat lel.

Százszínű táj, szarvasbőgés,

avar alatt nagy a nyüzsgés.

Csipkebogyó, dércsípte,

öltözz fel, de izibe'!

Ha csipp-csepp, esik naphosszat,

jót láss benne, s ne rosszat,

most elköszön a természet,

ám jövőre majd feléled.

Ha itt van az ősz, ne bánjad,

vedd a gumicsizmádat,

irány most az őszi erdő,

makk, sün, mókus, sűrű felhő.

Utolsó szép napsugarak,

Félárbócon így ragyognak.

Őszbe sétált hát a nyár,

téged is vár a határ!

Szőlőt szedni, ucu' hát!

Elkél már a nagykabát.

Az idő most oly csalóka,

nini, az ott nem egy róka!?

Beszaladt a setétbe',

vén diófa tövébe,

ott van ám a sok dió,

süteménybe hmm, mily jó!

Leng az édes illata,

tököt is vigyél haza! 

Süssed meg vagy faragjad,

azt kapualjba berakjad.

Korán köszönt ránk az est,

Bevackol lassan a nyest.

Zöldből barna, narancssárga,

ez az élet körforgása.

Változik a lombkorona,

levelet is vigyél haza!

Nyomdázz vele, jó móka,

közben szólhat a nóta.

Aranylóra festett égbolt,

ettől szebb a mesében volt.

Bronzos őszi tölgyerdő,

lassan elköszön az esztendő,

ám addig sok csoda vár, 

hisz őszbe sétált át a nyár.