Kép forrása: pixabay
Óz, a nagy varázsló (Színház dalszöveg).
DORKA
A kansasi nagy rónaság közepén,
Fából készült kicsi ház áll, oly szerény.
A napsütötte szikár területen,
Sok munkával épült fel nehezen.
Még nem tudni holnap mi történik,
Hogyan kezdődik, miként végződik.
De szívem sok szeretetre vágyik,
Boldog és szép mesékről álmodik.
Jött a nagy vihar és közeledett,
Mindenki félt, elbújt-úgy meg ijedt.
A forgó szél felkapta a házat,
Messsze repítette Dorkáékat.
Dorka és Totó messzire repült,
Mesébe illő kalandba került.
Izgalmat ígért váratlan útjuk,
A történet róluk szól, hát halljuk.
A kis ház nagy robajjal földet ért,
Tudják, érzik, velük csoda történt.
A házból kilépve ámulva néztek,
Csak álltak és mindenbe gyönyörködtek.
Körös-körül friss, üde pázsit zöldel,
Terebélyes fák zamatos gyümölccsel.
Sok szép tollu madár repült, csicsergett,
A gyönyörű látvány mesébe illett.
Kansastól Totó messze kerültünk,
Vissza vajon hogy, és merre megyünk ?
Feléjük jöttek furcsa alakok,
Köszöntek, mondták ők a murpicok.
Dorka kérdezte, hogy jutnak haza.
Van egy varázsló: Óz aki tudja,
Menjetek a sárga köves úton,
Utatokon a szerencse óvjon.
Még nem tudni holnap mitörténik,
Hogyan kezdődik miként végzödik.
De szívem sok szeretetre vágyik.
Boldog és szép mesékről álmodik.
A VÁNDORLÓ DAL
Megyünk ismeretlen utak útján,
Keressük a nagy Óz birodalmát.
Erdőn-mezőn, hegyen-völgyön folyón át,
A holnap hozhat nekünk új csodát.
Tudjátok meg velünk mi történik,
Az utunkat izgalmak kísérik.
Halljátok és tudjátok, hogy miként,
Járunk a mesében sorsunk terén.
TOTÓ DALA
Nem olyan könnyű egy kutya sorsa,
Csak akkor, ha van neki gazdája.
Nevelje és sokszor játszon vele,
Legyen neki gondtalan élete.
A kutya tudod hűséges barát,
Ügyes, okos, figyel, mindig vigyáz.
Ugat és jelzi, ha valaki jön,
Élet sem mindegy, rossz-e vagy öröm.
Ha kedvem van játszok, futkározok,
Mikor jóllakok, fekszek, lustálkodok.
Dorka kedves és jó gazdám nekem,
Vele vagyok sokszor, kísérhetem.
MADÁRIJESZTŐ DALA
Alattam nagy búzatábla terül el,
Gazdám madárijesztő bábnak készített,
Testem szalmával tömött, fejemen vászon zacskó,
Arcom legyen festett rám szemet, szájat, orrot.
Fejemen ócska, hegyes kék süveg lóg,
Rajtam egy öltöny, minek színe kopott.
Lábamon barna, lyukas csizmát viselek,
Nincs eszem, madarakat ijesztgetek.
Fél szememmel kacsintok, fejemmel biccentek,
Aki erre jár, neki köszöngetek.
Felnyársalva éjjel-nappal karón lógok,
Egy dologtól félek az égő gyufától.
Várom, hogy valaki megmentsen,
Eszem legyen , hogy mindent megértsek.
Erre jött Dorka és megmentett,
Boldog leszek, ha értelmet szerzek.
A GONOSZ BOSZORKÁNY DALA
Eljöttem hozzátok a boszorkány,
Fejemben mindenféle tudomány.
Tetteim a bűnök és ravaszságok,
Nem nyugszom míg, valakit meg nem bántok.
Elöttem a bűvös gömb, kezemben pálca,
Mikor dühös vagyok szól haragom átka.
Féljetek tőlem, ahogy megláttok!
Nem szeretem, amit ti csináltok.
Nagy még a hatalmam, mindent látok,
Zúdítom rátok a gonosz átkot,
Sanyargatok népeket, a fél világot,
Okozok én nektek sok bosszúságot.
A varázs tükröm elött készülök,
Nagy a félelem, mikor feltünök.
Nevetek , ha átkommal lesújtok,
Majd seprüre ülök és elhúzok.
A BÁDOGEMBER DALA
Szerelmes voltam egy nagyon szép lányba,
Lusta öregasszonnyal élt az árva.
Bizony ő sosem akarta, hogy férjhez menjen,
A gonosz boszorkányt kérte, hiúsítsa meg.
Egyszer az történt elvarázsolta fejszémet,
Fát vágtam megcsúszott, levágta kezemet.
Majd lábamat, fejemet, ketté a testemet,
Így odalett eszem, szívem, a szerelem.
De egy jó bádogos mester segített nekem,
Kértem törzset, kezet-lábat fejet hegesszen.
Azóta én bádogember vagyok,
Elmúlt sajnos minden boldogságom.
Egy éve vagyok itt bajban az erdőben,
Talán jön valaki és segít nekem.
Eső miatt rozsdás a bádog-testem,
Olajozni kéne, beállt mindenem.
Segítség és aki hallja mentsen ki,
Végre rám találtak, örülök neki.
Dorka megmentett, olajoz, szervizel,
Barátja és útitársa lehetek.
Smaragdvárosba velük megyek,
Óztól én is segítséget kérek.
Ész helyett adjon nekem új szívet,
Szeretni tudjak és boldog legyek.
OROSZLÁN DALA
Furcsa egy rejtély, gyávának születtem,
Ha veszélyt érzek, kapál a szívem.
Sokszor azt érzem reszket a testem,
Nem lehet, hogy egy oroszlán ilyen.
Mikor vadászok, megyek az erdőben,
Nem tudják gyávaságom, hogy én félek.
Ha tudnák, engem kinevetnének,
Bizony rám nézve ez nekem szégyen.