Kép forrása: Nagy Zsolt
Pá pá cici!.
Pici Szentem mikor megszületett csak is kizárólag anyatejjel táplálkozott.
Bensőséges és meghitt pillanatok voltak ezek az alkalmak
Azonban a kicsi nőtt, növekedett, s totyogó sorba került.
Viszont még mindig vígaszt nyújtott a szopcsi, ha elesett, fáradt volt, vagy épp álomba szerette volna ringatni magát.
Anya azonban egy napon már nagyon elfáradt az éjszakai szoptatásokban.
Megbeszélték a pici Szentjével, hogy hagyják pihenni most már a cicit.
Este kap helyette egy kis langyos tejet, meg sok-sok esti mesét, cirógatást, de ahogy feljön a hold már a cici is pihen. Apa is sokat segített álomba ringatni.
Voltak este sírások és nagy összeölelkezések, s mindketten tudták, attól, hogy a szoptatás véget ért, még nagyon szeretik egymást. Amikor pedig a napocska első sugarai megjelentek Szente újra mellre kerülhetett kicsi.
Ahogy teltek-múltak a napok, a fiúcska egyre ügyesebb lett, s volt hogy a reggeli szopcsiról is meg-meg feledkezett.
Majd egy szép verőfényes napon, csak ennyit mondott:
-Pá, pá cici!
Onnantól nem szopizott többet.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Kreátorok Kreatív alkotók
A Kreátorok Akotó Stúdió két emberből áll: Görögh-Nagy Lillából (a; szerény szenmélyemből) és Nagy Zsoltból (b;a férjemből). A meséket, verseket, közösen alkotjuk, én írok, ami megihhleti apát (vagy egy kis külső nyomással segítjük :) és ceruzát ragad, hogy életre kelthesse ezeket az igazán szretethető karaktereket. Nos az élet úgy hozta, hogy három kisgyermek mellett folyamatosan pörög az életünk és talán más is mos...