Panka és Gombóc (vers)

Panka és Gombóc (vers).

Gombóc, a pöttöm vizsla, utolsónak született.

A legkisebb prücsök volt, a szalma közt reszketett.

Kutyamama melengette, kincsét nézegette:

Gombócnak három lába volt, hát így szerette.

Összebújt a hét testvér, istálló volt otthonuk,

A kis vizsla érezte, nem lesz ennél jobb soruk.

De Gombóc mást is érzett, először még megrémült.

Odafent a gerendán, aranyhajú angyal ült.

Ugyanekkor, egész máshol, meleg fényű tanyán,

Csöppnyi lányka jött világra, egy csendes éjszakán.

Édesanyja karjában, ölelő szeretetében

Kezdődött Panka élete. Szebb, mint a mesében.

Szépen növekedett, csendes, merengő kislány lett.

Nagy család vette körül, néha mégis űrt érzett.

Nem vitás, egy kicsi társ hiányzott neki nagyon,

Meglátta ő is az angyalt, ki két sorsot összefon.

Gombóc is cseperedett, elég furcsa vizsla lett,

Nem vadászott, dacból csak lepkéket kergetett.

A gazda szégyellte: gyáva, lába is csak három.

Nem tűrte meg, elzavarta. Véget ért egy álom.

Szegény Gombóc, kóbor kutya lett, gyakran éhezett.

Sokszor fázott, bántották is, már alig létezett.

Nem adta fel, mert hányatott csavargása alatt,

A szőke angyal nem hagyta el, ő vele maradt.

Utolsó erejével egy birtokhoz tévedt.

Orrát a kerítéshez nyomta, búsan benézett.

Meleg fényű tanya, udvarán Panka játszott,

A szőke angyal ekkor a lányra mutatott.

Gombóc remegett. Érezte, sorsa most dől el.

A kapuhoz bukdácsolt, benyomta fejével.

Panka figyelte őt, óvatosan indult felé,

Kezét előre nyújtotta, odatérdelt mellé.

Átfogta a nyakát, gyengéden simogatta

Tudta Gombóc lesz a társa, mikor arcon nyalta.

Apával bevitték, megitatták, megetették.

Lefürdették, kifésülték, sebeit kezelték.

Gombóc szépen gyógyult, Panka megnyílt, cserfes lett.

Az aranyszőke angyal tovább állt, itt már végzett.

Egymásra találtak, már elválaszthatatlanok,

Egy három lábú vizsla, a csepp lány, s az angyalok.