Panna a hóban

Panna a hóban.

Kandallóban izzó parázs

Tőle meleg az egész ház

Panna a fehér pudlilány

Aluszik a nagy párnáján

Álmában az erdőben jár

Elvakítja a havas táj

Őzikét meg rénszarvast lát. 

Szökell feléjük boldogan, 

De ők elillannak tova, 

Jaj, széjjel foszlott a csoda! 

Fel is riadt a kiskutya.

Ablaknál a kis kobakja

Nézi, hová lett a csoda? 

Nagyot ámul a kis buta. 

Ahogy az ablakon kinéz, 

Fehér paplan amerre néz

Hópihe száll minden felé

De szép is a hóesés! 

Színt cserélt a piros cserép

A földön se látsz feketét

Minden csupa-csupa fehér! 

Táncot járnak a hófelhők, 

Fenn a dombon sok szép fenyő, 

Ennél szebb nem is festhető

Olyanok, mint a hercegnők

Milyen vidám a dombtető! 

Szánon siklik a sok gyerek

Visszhangzik az egész erdő. 

Ennél több nem is kell Pannának, 

Berepül Péter ágyába

Nyüszít, ugat és ugrálgat

Rá is huppan gazdijára.

-Irány siklani a szánnal! 

Ne aludjál már az ágyban! 

Menjünk együtt hócsatába! 

Fel öltöznek mind a ketten, 

Sapka, sál a hideg ellen. 

Dombtetőre fellihegve, 

Onnan nézlek le a mélybe. 

El hangzik a varázsige:

-Csússzunk gyorsan le iziben! 

Porhavon siklanak zsupsz le! 

Panna szeme-szája tátva, 

A fülei csak úgy szállnak, 

Ül a szánon nagyon bátran, 

Gyereksereg megcsodálja, 

Nagy a Panna boldogsága. 

Nagyon jók így ketten párban

Sikeresen leszánkáztak. 

Átázott a Panna sálja, 

Fázik már a kicsi lába, 

Hiába, oly furcsán rázza, 

A gazdája megsajnálja. 

Felveszi őt a sáljába, 

Rátekeri a mancsára, 

Elpihen a kutyalányka.