Párduc lovag

Párduc lovag.

Trónján ül dzsungel királya,

fogadja hű lovagját.

Megérkezett párduc lovag

köszönti a királyát:

–Nagy királyom megérkeztem,

jártam a sivatagban.

–Sok kalandot átéltem ott,

részem volt viadalban.

–Harcoltam rút skorpióval

győztem le mérges kígyót.

Sakál ellen mély homokba

rejtettem egérfogót.

–Harcoltam és oly sok rúttal,

fel sem tudom sorolni.

–Nem fog többé ellenséged

sivatagban csaholni.

Megszólalt oroszlán király

dzsungel uralkodója.

Akinek már rég behódolt

az erdő összes lakója:

–Hős lovagom, kedves párduc,

nagy most az én dilemmám.

–Miért harcoltál sivatagban?

–Bár csak én ezt tudhatnám.

–Nagy királyom, – szólt a párduc

–te küldtél el harcolni.

–Hogy rút ellenségeidet,

ne halld többet csaholni.

–Kedves párduc. Sivatagban

nem voltak ellenségek.

–A szomszédos nagy erdőben,

vannak csak ellentétek.

Maga elé bámul párduc

lehajtva busa fejét.

–Tehát nem volt, így már lett hát

sivatagban ellenség.