Pepita Drián és a zűrös ajándék


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Pepita Drián és a zűrös ajándék
Mikor anya és apa valami titokzatos dologról beszélgetett, Pepita Drián a jégvirágos ablaknak nyomta az orrát és önfeledten bámulta a hóesést. Gondolatban a csillogó pihékkel játszott. Úgy lebegett , mintha a világ legt...

Kép forrása: saját rajz

Pepita Drián és a zűrös ajándék

Mikor anya és apa valami titokzatos dologról beszélgetett, Pepita Drián a jégvirágos ablaknak nyomta az orrát és önfeledten bámulta a hóesést. Gondolatban a csillogó pihékkel játszott. Úgy lebegett , mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, hogy tud repülni. Fél füllel hallotta ugyan a szüleit, de nem érdekelte miről van szó. Gyermeki lelkét megérintette a tél első hírnöke, a hó. Viccesnek találta, hogy a háztetők fehér kucsmát viseltek és a kopár fák ágai is be voltak csomagolva a csillámos csodával. Porcukor színű lett a város, s benne Csupacsík utca , ahol a négyéves kisfiú lakott.

A kandallóban ropogott a parázsló fa, és egyszer-egyszer besikoltott a szél is a kéményen, mintha valami manó szólítanáa ház lakóit, vékony, citerázó hangon.

-Drián, gyere rajzoljunk együtt valami szépet! - szólt anya.

-Máris megyek- mormolta a kicsi, ahogy elfordult az ablaktól.

Aztán elővette a kis dobozkáját, amiben a kincseit tartotta, és odasétált vele az anyukájához.

-Itt vannak a lapok és a színesek.

-Mit szeretnél rajzolni?

-Havas tájat. Segítesz kiszínezni?

-Hát persze, hogy segítek. - válaszolta anya.

Nagyon jól sikerült a közös rajz. Drián büszkén tette ki a házi faliújságra. Rámosolygott az édesanyjára és akkor vette észre, hogy valami nagyon furcsa rajta. Ugyanis olyan lett a hasa, mintha egy nagy görögdinnyét bújtatott volna oda. Ez a tény gondolkodóba ejtette, de nem szólt egy szót sem.

Este, amikor a hold is elpihent, Pepita drián is nyugovóra tért, de nem tudott aludni. Hosszasan tanakodott, mi történhetett a mamájával?! Ekkor osont be az ablakon kedves kis cimborája, Csillám Chat, aki egy csillag volt. Igaz barátságuk jelképeként Csillám egy égszínkék tündérszárnyat ajándékozott a kisfiúnak, de ezt a tündöklő jelenséget csak ők, ketten láthatták. Ez volt a nagy, közös titkuk, amit a szeretet tartott életben. Arra az elhatározásra jutottak, hogy megkérdezik a jó öreg Holdat, arról a bizonyos valamiről. A válaszból kiderült, hogy anya, egy kisbabával fogja megajándékozni a családot, aki történetesen , Drián testvérkéje lesz. 

-Nekem nem kell ajándék kistestvér! - Hisztizett a kisfiú.

Csillám hiába próbálta meggyőzni, hogy ettől ő csak boldogabb lesz, hisz neki is vannak testvérkéi . De Pepita hajthatatlan volt. Még a kedvenc játékait is elpakolta, nehogy majd a kis jövevény elvegye tőle ami az övé. Így teltek a napjai, harag és szomorúság volt a szívében. Még Csillám Chatre sem volt kíváncsi, aki bánatában aranyszínű csillagport hullajtott a földre. Anya és apa is próbált hatni rá, de akárhányszor beszélgetni szerettek volna vele, ő elutasító magatartásával csak még rosszabb helyzetbe sodorta magát. Egy napon arra ébredt, hogy eltűnt a szeretet a szívéből. Ezt onnan tudta, hogy nem látta többé ragyogni a gyönyörű tündérszárnyait. Méltatlan viselkedése miatt, elveszítette azokat. Sírva futott ki a nappaliba, és megdöbbenve látta, hogy anya nincs sehol. 

-Nem akartalak felébreszteni az éjjel - mondta apa,  - de anyát elvitte a mentő a kórházba , mert meg fog születni a testvérkéd. 

Drián egy szót se szólt, csak visszacsoszogott a szobájába , szinte földig ért az orra. Mi lesz most vele anya és a tündérszárnyai nélkül? Lekuporodott az ablaka elé és nézte-nézte a harmatos rózsákat az utca túloldalán. Az elsuhanó autókat, a vidám embereket. Nem akart semmi mást, csak visszakapni a régi életét. Míg ezen tűnődött, apa halkan a háta mögé lépett és megsimogatta aranyos kis kobakját. 

-Ne szomorkodj kiskomám! - Meglátod, minden jóra fordul, tudod, mint a mesében...

Nem érkezett válasz a bíztatásra, illetve mégis, de azt csak az láthatta, aki Drián arcocskáját nézte, mert bizony sűrűn potyogtak a könnyei. 

Aztán ismét eljött az este. A hold millió csillagot dobott föl az égre égszínkék kötényéből. Mintha varázslat készült volna, vagy valami csoda. Drián lehunyta a kis szemét. Varázslatos álma volt: vidáman rohangált a fűben és a kistesójával focizott, majd bújócskáztak, nagyokat nevettek és végül, mikor elfáradtak lefeküdtek a zöld pázsitra, megcsodálták a kék eget. Számolgatták a bárányfelhőket és közben millió sugárral sütött rájuk a nap. Nagyon szép álom volt. De az álmok mint tudjuk, véget érnek...

Mikor felébredt, arra gondolt, hogy miért ne lehetne az álomból valóság?

Így aztán elővette a lapokat, színes ceruzákat és egy hatalmas piros szívet alkotott. Mire kiszínezte nagyon elfáradt  a keze, de úgy érezte, ez a legszebb szív ,amit valaha is rajzolt. Odaszaladt vele az apukájához és büszkén mutatta meg a mesterművet. Apa csodálkozott, hogy mi történhetett, mi ez a változás? Nem is gondolta, hogy egy álom az, ami mindent a helyére tett Drián zűrös kis fejecskéjében. Magyarázatot is fűzött a pirosló csodához: -Szeretném anyának és a kistesómnak adni ezt a rajzot. 

-Nagyon örülök - mondta apa.

Már nem kell sokat várnod. Anya biztosan boldog lesz, hogy ilyen drága kisfia van.

Ismét eltelt egy nap és a puha ágyikó hívogatva várta a kisfiút. Aki le is pihent. De mielőtt magával vitte volna az álommanó, kék csillámok világították ba a kis szobáját.

-Mit gondoltok , ki lehetett az? 

Bizony, bizony a tündérszárnyak és a kis csillagbarát érkezett vissza hozzá. 

Végre minden jóra fordult, ahogy apa mondta: mint a mesében. 

Igen, mert vannak igaz mesék, amikor elfelejtünk szeretni, de aztán rájövünk, hogy szeretet nélkül semmik vagyunk. A családunk nélkül magányosak elveszettek lennénk. 

Vigyázzatok TI is , ne hagyjátok, hogy eltűnjön a szeretet a szívetekből , mert sokkal ,de sokkal szürkébb lesz a világ! Kellenek azok a csillogó, csillámos angyalszárnyak, nagyon is kellenek!

Írta, Áfra Piroska, Csipke

 

Csipke, költő

Ezt a mesét írta: Csipke költő

2014 óta foglalkozom írással. Pedagógus vagyok és három gyermek édesanyja. Leginkább verseket írok, de közel áll hozzám a meseírás is. Több irodalmi társaság tagja vagyok. Irodalmi pályázatokon, gyakran kapok elismerő okleveleket, melyeket kincsként őrzök. Számomra az írás szabadság és az önkifejezés módja. Célom, a gyönyörködtetés, az olvasóvá nevelés a műveim által. ...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!