Kép forrása: DALL-E
Pepó, a pék.
Egyszer régen, nagyon régen, valahol a messzeségben volt egy erdő. Az erdő szélén egy házikó állt, Pepó, a pék lakott benne. Volt egy kutyája is, Csaholnak nevezte el.
- Mi más nevet adhatnék neki? - gondolta Pepó.
De hamar kiderült, hogy Csahol csak néha csahol, így a kutyaház névtábláján ez állt: Csahol-lak és Pepó még fölé kalapálta ezt a szót is: ritkán.
A ház kertjét gyümölcsfák szegélyezték, volt veteményeskert és itt-ott virágok nyíltak. A kert végében egy nyári-lak bújt meg kemencével benne: ez volt Pepó konyha-kunyhója. A baromfiudvarban három letyi-pletyi tyúk lakott; Kitt, Kott, Kodi meg Kukor, a kakas. A kutya barátságban élt a baromfis lakóival, és a környék híreit mindig a tyúkoktól hallotta, amikor Kukorhoz sakkozni ment. Egy szép tavaszi reggel kinyílt az ajtó, Pepó lépett a verandára.
- Leveles-bodzás, gyere pajtás, jót tesz egy kis mozgás! - kiáltott a kutyának.
Csahol álmosan mászott ki a kutyaházból, kicsit nyújtózott, meg bukfencezett is egyet, aztán frissítő reggeli tornába kezdtek Pepó vidám mondókájára.
Egy szippantás a levegőbe,
Könnyedén lépsz egy-kettőre.
Térdhajlítás, erős izom,
Karnyújtás, ezt így kell bizony.
A torna után Pepó darát szórt a baromfisban, és kertet locsolt. Ezalatt csahol befalta a legízletesebb kutyakolbászt reggelire. Aztán a pék igy szólt:
- Indulhatunk!
Pepó pék fölpattant a kerékpárra, füttyentett Csaholnak, a kutya is a saját biciklijére ugrott, és már tekertek is a faluba, ahol Pepó péksütödéje állt. Amint megérkeztek, Pepó munkához látott, közben halkan danolászott:
Lisztből kenyér,
A pék nem henyél.
Kenyér, kifli, zsömlécske,
Szaladj innen egérke!
Meghívást kapsz ebédre.
A vígkedélyű pék szeretett néha úgy ébredni, hogy a meleg napsugár már a talpát csiklandozta, ezért a péksége egyik nap csak délelőtt volt nyitva, más napokon csak délután, hétvégén egész nap.
Nemcsak kenyeret, kiflit, zsömlét sütött, hanem bundáskenyeret is, megpakolva minden jóval. Kapható volt bundáskenyér:
Ünnepnapokon gyümölcstortával is kedveskedett. Olyan híre volt, hogy az egész falu járt hozzá a finomságokért, de a gyerekek örültek legjobban. Telt-múlt az idő, Pepó megöregedett. Fürge keze lassúbb lett, erős lába gyengébb. Egy esős őszi délután Pepó végleg bezárta a pékséget. A pék meg a falubeliek bánatosan búcsúztak egymástól.
Csahol aggódva töprengett azon, amit a tyúkoktól hallott. Kitt azt mondja, hogy Pepó térdig erő szakállat növeszt és bozontos hajjal egész nap újságot olvas majd a hintaszékben. Kott azt gondolja, hogy Pepó feleséget keres, de a legrémítőbben Kodi kárál, hogy Pepó macskát hoz a házhoz.
- Egy nyávogó négylábút a társaságba?! Ettől még a szőröm is égnek áll. Majd én fölvidítom a gazdát - határozta el a kutya. Szorgos őszi napok jöttek. Pepó gyümölcsöt szedett, fát aprított télire. Megérkezett a tél. Pepó lángost sütött, havat lapátolt, segített az erdő állatain.
Egy téli estén Pepó a kandalló mellett olvasott. A kutya halkan hortyogott a szőnyegen, a kakas meg a tyúkok társasjátékkal játszottak. Kinn hideg szél fújt és mindent hó fedett. Egyszer csak zutty, egy nagy kupac hó pottyant a tetőről a verandára.
- Ki jár odakint? Talán egy vándor toppan be hozzánk éjnek idején? - rezzent föl Pepó az olvasásból. Mindannyian csendben füleltek.
Apró neszek és vékony hang hallatszott kintről. Pepó ajtót nyitott. Lám csak, egy kismacskával a kezében lépett be a házba.
- No, nézzük kit választ - mondta Pepó, és letette a cirmost a padlóra. A kismacska elindult Csahol felé, mert ő hasonlított legjobban egy puha gombolyagra. A kutya mozdulni se mert a meglepettségtől. Igy történt, hogy Cirmu- Irmu a házhoz került, és a kutya a pajtása lett.
Elmúlt a tél, tavaszi szél fújdogált, aztán zümmögő nyár lett. Egy vasárnap délután Pepó kedvetlenül pakolt a padláson, és ekkor egy ládára bukkant. Hirtelen nagyszerű ötlete támadt.
- Halihó, ez lesz csoda jó! - rikoltott örömében.
Csörgött, zörgött, cipekedett, titokzatosan tett-vett. Egy meleg nyári napon szalmakalapot tett a fejére, előkerült a bicikli is a fáskamrából.
Füttyentett Csaholnak egyszer, füttyentett kétszer, de a kutya nem volt sem a kertben sem a házban, sem a verandán.
- Valahol kószál - gondolta Pepó.
Cirmu-Irmu elhelyezkedett a biciklihez szerelt kis kocsiban és Pepóval bekarikáztak a faluba. Ott Pepó meghívó kártyákat osztott szét a falu lakóinak egy meglepetésre. Az emberek kíváncsian néztek egymásra és siettek Pepó házához. Amikor odaértek, ámulva-bámultak. A díszes kertben mindenütt festmények csüngtek. Kitaláljátok-e, hogy mi volt a vásznakon? Bundáskenyeret, gyümölcsöt és zöldséget pingált a képekre. Vidáman falatozó gyerekek, csokoládé, és mindenféle nyim-nyam csemege volt még látható.
- Pompás képek! - kiáltották a vendégek.
Rebi néne, aki a kis üzletében élelmiszert meg édességet árult, rámutatott egyre.
- Épp egy ilyen képre vágytam! Milyen jól mutat majd a falon! - lelkendezett.
Zsöre néni gyerekek szakácsnője volt. Ő is választott egy festményt, és aztán mindenki, aki ott toporgott, magához vett egy-egy képet, hogy akár egy bolt, akár egy konyha ékessége legyen. Vidám hangulatban folyt a csevegés, amikor Csahol ugrott elő a kis konyha-kunyhóból és az erdei barátaival egy hatalmas tálcát tettek a terített asztalra. A tálcán sok-sok palacsinta tornyosodott. A gyerekek tapsoltak örömükben.
- Kezdődhet a palacsinta lakoma! - rikoltott a kakas.
Amíg Pepó Cirmu-Irmuval a faluban járt, a kutya palacsintát sütött az erdei állatokkal.
A falu cukrásza süteményeket és tortát hozott. Rebi néne felkiáltott:
– Ilyen pazar kerti dáridót még sose láttam! Nagyszerű buli!
Pepó apó – mert most már így nevezték – szelíden mosolygott. Egy kerti széken ülve képet festett emlékül a zsongó-zsibongó mulatságról. Ez a festmény az ő falát díszíti majd.
VÉGE
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Kitta amatőr író
Tanító vagyok. Debrecenben tanultam a Tanítóképző Főiskolán. Hosszú ideje külföldön élek, de rendszeresen haza látogatok. Már gyerekkoromban is kigondoltam meséket, és 2023-ban kezdtem a történeimet papírra vetni. A meséimben sok élmény szerepel, amelyeket én magam is átéltem. Szeretettel küldöm a történeimet a gyerekeknek, hogy belépjenek a mesék mágikus birodalmába.