Petra és Zsófi nagy kalandja

Petra és Zsófi nagy kalandja.

Egyszer volt, hol nem volt, túl az Óperencián, még az Üveghegyeken is túl, ott, ahol a kurta farkú kismalac túr, élt egyszer egy medvecsalád. A medveapuka: idősebb Bundás Barnabás, a medveanyuka: Bundás Rozália, és a hét medvebocs: ifjabb Barnabás, Beáta, Blanka, Benedek, Balázs, Bianka és a kis Bertalan. Egy csodálatosan szép barlangban laktak, a Zölderdő szélén, nem messze a tótól.

A gyerekek összebarátkoztak a barlangban felettük élő pókcsaláddal: Pók Patáliával, az anyukával, és négy gyermekével: Péterrel, Palival, Pistával és a kis Pók Petrával. Számtalan izgalmasnál izgalmasabb kalandon vettek már részt együtt a mackókkal. Petra megtanulta a hálószövés rejtelmeit, és még a cumijától is megszabadult. Azóta nem is cumizott már, mióta egy mókás mókus elcsípte a lepottyanó cumiját, és elszelelt vele.

De Pók Petra most Élete Legnagyobb Kalandjára készült: holnap először megy oviba! 
Pók Patália már két napja csak mosott, vasalt, varrt és pakolászott, hogy minden rendben legyen a nagy napra. Jaj, nekem! Már a legkisebb sem olyan kicsi már! Óvodába megy!
Néha leereszkedett Rozália konyhájába, hogy tanácsot kérjen tőle. Három fiú után most először küld lányt az erdei óvodába. A medvemamának mégiscsak több tapasztalata van a lányokkal. Beáta és Blanka már hatodikos, és Bianka is már másodikba megy idén.

Az esti nyüzsgést elkerülve Bertalan, a legkisebb mackó és Petra, a pinduri póklány a barlang előtt nézte a naplementét.
-Bertalan! Én annyira izgulok! Mi lesz majd, ha szenkisze akar velem játszani?
-Petra, egy cseppet se aggódj! Borzas Berta a legkedvesebb óvó néni, akivel találkoztam. Biztos kitalál majd valamit erre az esetre! 
-Ész ha kinevetnek majd, hogy pösze vagyok? 
-De legalább már nem cumizol!
-Hajjaj…
Így vigasztalgatta Bertalan Petrát, legalább nem azon töprengett, neki milyen lesz az első napja a suliban...

Hát felvirradt a nagy nap! A Bundás gyerekek, buksijukon a pókocskákkal, és hátukon az iskolatáskákkal már útra is keltek. Pók Patália és a kis Petra nem ment a csapattal. Ők már egy órája elindultak, hogy kettesben élvezzék az első ovis reggelt. Mire odaértek, Petra sokkal vidámabb lett, és pókkönnyeket sem potyogtatott. Csak a cumiját hiányolta picit.
Cumi helyett azonban egy cuppanós puszit kapott Patáliától, amikor megérkeztek az Erdei Óvodába.

Milyen csodás hely volt ez az óvoda! A mókusgyerekek a tölgyfaodúkban gyülekeztek, a madárfiókák a faágakon himbálózó madárházikókban, a medvebocsok a barlangban. Itt, a barlangban akadt bőven hely a kis pókoknak is. Borzas Berta óvónő már a bejáratnál állva köszöntötte az érkezőket.

-Ez a szoha-ki-nem-fogyó puszi a tiéd, anya! Ne izgulj, minden rendben lesz! – búcsúzott Petra Patáliától, és már szaladt is a többiekhez a csoport hálójába. Patália hüppögve nézett utána. 
-Alvás után jövök érted!-szólt, és elindult kifelé a vidám, nyüzsgő erdei oviból.
-Mindenki megérkezett! Gyertek, reggelizzünk!- Csapta össze tenyerét Borzas Berta. Az ízletes és kiadós reggelit követően (a bocsok málnaszörpöt kaptak mézespuszedlivel, a pókocskák légypitét harmatcsepp-turmixszal) mondókákat tanultak, énekeltek, játszottak, és kézműveskedtek a pirinyó pókok és a bumfordi bocsok.

Csak úgy repült az idő! Kettőt se pillanthattak, máris eljött az ebédidő. Petra  asztalszomszédja Zsófi lett.

 – Ülj ide mellém! Szejintem egymász mellett fogunk aludni isz! – mondta Zsófi.

– Zsófi, olyan jó, hogy játszottál velem ma délelőtt! Úgy izgultam, hogy ki fog nevetni mindenki, mert pösze vagyok!

 – Ugyan máj, Petja! Nekem még az ej betű szem megy! – kacagott fel Zsófi. – Azéjt vagyunk itt, hogy ezt isz megtanuljuk! Egyébként meg azt mondja mindenki, úgy haszonlítunk, mint egyik tojász a mászikra. Hát akkoj méjt ne játszanék veled?
Az ebéd után lefeküdt mindenki a helyére, és meghallgatta Berta néni meséjét. Volt, aki már a második mondatnál elaludt, De Petra csak forgolódott, és forgolódott. A cumi nélkül valahogy minden nehezebb volt. Zsófi szájában ott volt a cumi. Ő még a délutáni alvásnál használhatta. 
Addig sóhajtozott és nyöszörgött, hogy Zsófi megsajnálta. 
-Petja! Tudod mit? Nekem moszt nem isz kell a cumi! Kölcsönadom neked! – nyújtotta Petra felé csodás világítós, légymintás cumiját Zsófi. Petra hamar bekapta a cumit, és pillanatok alatt el is aludt.

Mire véget ért az alvásidő – vagy talán fél órával korábban – Patália, és Zsófi anyukája, Pók Panna már az ajtó előtt toporgott. Egyszer csak nyílt az ajtó, és egymás után szállingózott ki a sok álmos szemű, borzas gyerek. A szülők hamar elkapták porontyaikat, és már vitték is őket hazafelé.
Pók Panna kézen fogta Zsófit, és már rohant is vele ki az erdei óvoda kapuján.

-Gyorsan, gyorsan, kicsi szívem, ma jön haza apa, még el akarok készülni a szúnyogpitével. Tudod, az a kedvence!  – hadarta mondandóját, és közben csak szaladt, maga után vonszolva az ellenkező gyereket. Otthon, a kapu előtt Zsófi lecövekelt, kivette a cumit a szájából, és megszólalt:
-Nem vagyok Zsófi! Petra vagyok! Haza akarok menni! – és keservesen sírva fakadt. Pók Panna rémülten bámult az idegen kislányra: - Te jó ég! Te tényleg nem Zsófi vagy! Gyere ide, édesem! Ne sírj! Mutasd csak magad! – törölgette a kétségbeesett picurka póklány szemeiből a könnyeket. – Nahát, te vagy a Pók Petra! Ti laktok Bundásék felett! Na, gyere csak be, adok neked egy kis kakaót, és hazaviszlek. Szereted a kakaót?
Petra félénken bólintott, és megnyugodva követte Panna nénit a konyhába.

Eközben Patália asszony az ovi kapuja előtt ácsorgott tanácstalanul és zavartan.
-Hogy fordulhatott ez elő? Összecseréltük a gyerekeket!
-Nyugodjon meg, Patália asszony – szólt hozzá Berta óvónő – Tudom, hol laknak Zsófiék.  Elkísérem hozzájuk! – Úgy is lett. Borzas Berta felkapta a két kis pókot, és pillanatokon belül már ott is voltak Zsófiék háza előtt. Nevetés szűrődött ki a konyhából.
-Petra, édesem! Jól vagy? Nem ijedtél meg nagyon?
-Jaj, anya! Már minden rendben! Csak a Zsófi kölcsönadta nekem a cumiját, mert szomorú voltam, hogy nincs cumim. Panna néni meg azt hitte a cumi miatt, hogy én vagyok a Zsófi!
Miután minden tisztázódott, Patália segített Panna néninek megsütni a szúnyogpitét, és még a csőben sült légy receptjét is lediktálta neki, amit dédmamától tanult. Eközben a két kis pók jókat játszott Zsófi szobájában, és megbeszélték, hogy ezután minden délutánt együtt töltenek majd.
-Végülisz minden jó, ha jó a vége! Nekem lett egy bajátom, te meg biztoszan nem akajsz máj többet cumizni. Ugye, Petja?