Barion Pixel

Pitypangos egérke


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/
  • 2024.
    jún
  • 10

Pitypangos egérke
Egy szer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy incifinci kisegérke, aki az erdőben a vén tölgyfa odujában élt.  Minden nap az Inci kisegérke a hintaszékébe kiült és hallatgatta az idős barátja történeteit hősökről, óriásokról, király...

Kép forrása: pixabay.com

Pitypangos egérke

Egy szer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy incifinci kisegérke, aki az erdőben a vén tölgyfa odujában élt.  Minden nap az Inci kisegérke a hintaszékébe kiült és hallatgatta az idős barátja történeteit hősökről, óriásokról, királykisasszonyokról, sárkányokról. Így történt egy tavaszi napon, amikor már a vén tölgyfa zöldellt, és a napocska sugarai árnyékot vetettek a kis odú előtti gomba asztalkára. A barátja a tavasztündér varázslatairól mesélt. Tudod, egérke, csak végig simítja a kezét a növényeken, és ők egy varázsütésre kizölldülnek, és virágot hoznak. Incike is lehunyta a szemét, és elképzelte, ahogyan a szürke télből színes tavaszt varázsol. Nézte a kis egérke az előtte elvirágzott pitypangot, és elmerengett magában.

Milyen csodálatos kis virág! Sárga színben pompázik, majd elvirágzik, a kicsik, mint egy ejtőernyő elrepülnek a szélben. Ott leesnek a földre, megerednek és ők is hoznak csodás virágokat, és az ő fiaik, lányaik tovább repülnek. Lassan a napocska is nyugovóra tért, és a citromsárga fénye átváltozott a narancsszínek különböző árnyalataiba. Olyan tiszta volt a levegő is. Olyan erdei, mohás, fás, és a közelben csörgedező kis patakocska friss vízének az illatát is elhozta az alkonyati fuvallat. Incike mosolyra húzta a száját. Milyen szép itt!  Igen. Ez itt csodás, és biztonságos –helyeselt az öreg tölgyfa is. De – kezdte az egérke. Úgy szeretnék eljutni egyszer a rétre. Az erdőn túl?-kérdezte a tölgy. Igen. Szeretném látni a mező virágait is. A tiszta kék eget. Itt a hatalmas fák eltakarják. Bizony, de gondolj csak arra, mi árnyékot és biztonságot nyújtunk az állatoknak. Tudom, de azért én vágyakozom -sóhajtozott a kisegér.  Hát, jól van egérke, térjünk nyugovóra, hátha egyszer teljesül a kívánságod. Az öreg fa a gyerekiről álmodott, amelyek minden évben a makkocskákból kibújnak. A kisegér a pitypang fehér kis ernyő virágairól, ahogyan repülnek a mező felé. Másnap reggel igazi jó idő köszöntötte az erdő lakóit. A fák zöld levelein átszűrődött a napfény. A reggeli harmat felszáradt, és az erdőben megindult az élet. Az öreg tölgy is kinyújtóztatta ágait, megrebbentek rajta a csivitelő madárkák. Jó reggelt barátom –üdvözölte barátját Incike. Szép jó reggelt neked is egérke. Kérlek, mesélj még nekem a tavasztündérről. Míg egyszer csak érkezett egy erős szellő, és meglebbentette a tölgy leveleit, az ereje erősödött, és egyszer csak felkapta az elvirított pitypangocskák bóbitáit, és repítette őket tova. Ám, de a picurka egérkét is felkapta, a szellő.  Amerre nézett mindenütt a kis ernyőket látta, így hát belekapaszkodott egybe, ami éppen mellette ringatózott. Igen! Mint az álmaiban! Repülők!-kiáltotta, és huss, már el is rebbentette egy újabb fuvallat a rét virágaihoz, és zsupsz.  Egy piros pipacs szirmain találta magát. A pipacs lehajtotta szirmait a földig, hogy lecsúszdázhasson a kis vendége. Köszönöm te szépséges virágocska! Hát itt volnék! Pompás! Teljesült az álmom, de most mihez kezdjek? Nézett jobbra, nézett balra. Egyszer csak egy pillangó oda repült hozzá. Nini, egy kisegér! Kiáltott fel! Szia! Én Inci-Finci a kisegér vagyok az erdőből. – mutatkozott be illedelmesen. Én meg Tarka- Barka pillangó vagyok, a rétről. Hogy kerültél ide?

A szellő idáig fújt a pitypangocska ernyőn. Csak most nem tudom, hogyan jutok majd vissza az erőbe. Itt a közelben lakik ilyen kis egérke. Gyere velem, megmutatom az utat. Így hát elindultak ők ketten a pipacsok, a kék búzavirágok, a harangvirágok, de még a poros útifű is meghajolt az aprócska egérnek, hogy eljusson az erdő széléig. A bojtorján tövénél megtalálták az egérkét. Én Inci-Fincike vagyok. Téged hogy hívnak? Icuri-Picuri kisegérnek. Ő itt a Tarka-Barka pillangó. Gyertek, igyatok egy kis frissítő méz szörpöt. A kis állatok megbeszélték, hogyan juttatják vissza az erdőbe Incikét. Arra az egyességre jutottak, hogy kérik a tavasz tündér segítségét. Ami jó ötletnek tűnt, csak senki nem tudta, hol lakik a tavasz tündér. Kérdezzük meg, Málnásfalvi Málnás Mackót. Ő itt lakik a szomszédban, és mindenkit ismer. Javasolta Icurka-Picurka egérke. Így hát elindultak a kankalinok szegélyezte úton, immáron a három jóbarát a medvéhez. Nem sokat kellett menniük, meglátták a málnabokrokat. Ahol a Málnás Mackó lakott. Gyertek beljebb, sajnos a tavasz tündért nem tudom, hol lakik, de igyatok, egy kis málnaszörpöt. Azt hiszem, a Mókusfalvi Mókus Misi tudhatja, hogy hol lakik a tündér. Jól van! –helyeselt Inci-Finci kisegér és elindultak megkeresni a Mókusfalvi Mókus Misit. A vadrózsák mellett elhaladtak, és már az erdőben jártak, amikor egy fenyőfa tövénél a százszorszép szirmai mellett meglátták a mókust. Illendően üdvözölték, és elmesélték mi járatban vannak ők négyen.  Gyertek beljebb, sajnos a tavasz tündért nem tudom, hol lakik, de igyatok, egy kis pitypang szörpöt. Azt hiszem, a Békafalvi Béka Elek tudhatja, hogy hol lakik a tündér. Jól van! –helyeselt incifinci kisegér, és elindultak megkeresni Békafalvi Béka Eleket. Mendegéltek, és elértek egy kis patakocskához, ahol a mocsári gólyahírek virítottak. Bekopogtak, és bemutatkoztak a kis állatok Béka Eleknek. Gyertek beljebb, sajnos a tavasz tündért nem tudom, hol lakik, de igyatok egy kis bodzás szörpöt.  Azt hiszem, az öreg tölgyfa biztosan tudja, hol lakik a tavasz tündér. Ő a barátom!-kiálltot fel Inci-Finci. És én ott lakom! Akkor induljunk is el! Ahogyan haladtak, a kis ösvényen, és közeledtek az öreg tölgyhöz a kis Inci-Finci szíve egyre hevesebben vert. Most már ismerősnek tűnt a kis csörgedező patak partja, a pitypangok, a fás, tiszta hűs levegő. A napocska már a felhőkön lejjebb ringatózott, és akkor meglátták az öreg bölcs tölgyfát. Áh, kis egérke barátom!-kiálltot fel. Nagy ünnepséget csaptak. Odasereglettek az erdő lakói. Az öreg tölgy ágain a madarak, katicabogarak, még a mókusok is megterítették az ünnepi asztalt. A tölgy lábánál a mackónépség, a békafalviak, vakondok, és még a kis hernyócskák is ott voltak. A kis egérke nagyon boldog volt. Látod, öreg barátom valóra vált az álmom. Több volt ez egérke, mint egy álom. Látod, itt ezt a sok állatot? Ők most már a barátaid.  Gondolod, hogy a tavasztündér varázsolta így?- Ezt te magad teremtetted, azért mert nem adtad fel az álmaidat. A tavasztündér, nos, hát ő meg csak egy kicsit segített. Kacsintott egyet a tölgyfa. A pitypangok ringatóztak az esti szellőben, és az állatok nevetésétől volt hangos az erdő mélyén a tisztás. A fák lombjai között egy gyönyörűséges tündér mosolyogva repült tova.

Pappné Juhász Zsanett, amatőr író

Pappné Juhász Zsanett vagyok. Abaújkérben élek és gyógypedagógusként dolgozom. Szabadidőmben meséket és novellákat írok. A könyvek iránti rajongásom, gyermekkoromban kezdődött, és a mai napig tart. „A könyvek a legjobb barátaim”, szoktam mondani. A mesék pedig megtanítottak élni, túlélni. A kis tanítványim adnak ihletet, ők a múzsáim a mesék, és novellák írásánál.


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!