Porszívó

Porszívó.

A porszívó

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy anya meg egy apa, összeházasodtak és építkezni kezdtek, de az építkezés sok kosszal, mocsokkal jár, amit el kell tűntetni. Például össze lehet nagyjából söpörni söprűvel vagy partfissal, de az apró, szálló koszhoz, törmelékhez porszívó kell. A legjobb…

– A pajtfis az mi?

– Az olyasmi, mint a seprű, csak rövidebb a szőre, meg téglalap alakú a feje.

– Nekünk van olyan?

– Igen. Van az udvaron.

– És milyen színű?

– Hát, szürkés, szürkés barna, azt hiszem.

– Éjtem. Hojnap megmutatod?

– Igen. Na, szóval a legjobb az ipari porszívó lenne, mert az aztán felszív mindent. De azok túl drágák, ezért két sima Turbo Z LG porszívót vettünk, egy szürkét és egy pirosat, 1500 Ft-ért,  Kolos öccse, a Ricsi segített szerezni.

– Vicces név az, hogy Jicsi.

– Kicsit vicces, mert nem ismersz senkit, akit így hívnak, talán azért.

Jó sokáig bírták is ezek a porszívók, de bizony egy idő után a sok apró mocsoktól, festékdaraboktól eltömődtek, és már néhány másodperc alatt túl forróak lettek, leálltak.

Ekkor vettünk egy új, szürke fekete Electrolux Essensio porszívót. Szerencsére az építkezés nagy része már kész volt, így ezt a gépet nem kellett befogni az építkezéshez, csak sima háztartási porszívónak használhattuk. Ezt a készüléket nagyon szerettem, mert kis helyet foglalt, könnyű volt, hosszú volt a zsinórja, könnyen lehetett rajta a fejeket cserélni, kicsi volt, halk, de erős, olyan erős, hogy majdnem beszívta az egész szőnyeget.

– Az esszenzió azt jejenti, hogy szükséges – ezt nem mondtad beje.

– Ja, azt kifelejtettem. Nagyon sajnáltam, mikor tönkrement, egyszer porszívózás közben egyre hangosabb lett, büdös füst jött belőle. Gyorsan lekapcsoltam, nehogy lecsapjon mindent. Hazajött apa, megnézte a porszívót, de neki már el sem indult. Elvitte a szerelő bácsihoz, aki megállapította, hogy leégett benne a motor.

– Motoj, az nem bútoj, a bútoj péjdáuj az asztaj, a szék, a pojcok, szekjény.

– Igen, a bútor az nem motor. Csak kicsit hasonló a két szó egymáshoz.

– Fejgyujjadt a motojja?

– Nem, csak leégett. De az nem azt jelenti, hogy lángol, hanem, hogy tönkrement. A szerelőbácsi azt mondta, hogy mehet a kukába, nem érdemes megcsináltatni, túl sokba kerülne. Apa hazahozta és felkerült a padlásra, így már három rossz porszívó várakozott ott.

– Igen, a szigszajagos bácsija. Mejt ott vojt a két jégi tujbó zé is.

– Igen, a két régi Turbo Z és sajnos a szürke Electrolux is elromlott. Apa hozott egy új pirosat, az is Electrolux, arra meg az van írva, hogy Easy Go, ami azt jelenti, hogy könnyen megy.

– Meg nem mondtad anya, hogy a szüjkefeketéje meg az vojt még jáíjva, hogy eszbeg, ami azt mutatja, hogy milyen pojzsák kejj beje.

– Tényleg, az S bag kimaradt. Azóta is azt használjuk, mármint a pirosat és remélem, még sokáig fog működni. A régi, rossz porszívók pedig kikerültek az udvarra. Neked kellettek. Sokat játszottál velük, kaptak sok celluxot, kívülre és belülre is, beszigszalagoztad őket, teletömted pufival, kővel, cicaszőrrel, fűvel, homokkal, mindennel, ami a kezed ügyébe került az udvaron. Egy egész nyáron át rengeteg szigetelőszalag tekercs került rájuk. El is tűntek a szürke és piros porszívók, szép színes, zöld, sárga, fehér, kék, egyszóval színpompás porszívók születtek a szigszalag rétegek alatt. Aztán mikor meguntad velük a játékot, azt mondtad apának, hogy elviheti az elektronikai hulladékgyűjtésbe őket. Apa el is vitte a porszívókat, kivéve egyet, a szürke-fekete Electroluxot. Azt megtartottuk, azóta is kint van az udvaron, télen betemetted hóval, tavasszal letörölgetted róla a deret, a zúzmarát, vagy a párát. Nyáron pedig még fürdeni is szokott az a gép a medence mellett. Mutattunk is róla videót a dédinek.

– Anya, ki szüjte a dédit? A mama? Vagy a dédi szüjte a mamát?

– A dédi szülte a mamát.

– És a mama kit szüjt?

– Engem és a Mólit.

(Hosszú csend után.)

– Jól van, aludjunk, már nagyon késő van.

– Nem fejezted be a mesét.

– De.

– Azt nem mondtad, hogy jeméjed, még sokáig tudok játszani veje.

– Ja, tényleg. Szóval a szürke-fekete Electrolux azóta is kint van az udvaron, néha berakjuk a homokozóba, néha beszigszalagozod a csövét, vagy a vezetékét.

– Vegyéj még zöjd-sájga szigszajagot hojnap, mejt máj kevés van.

– Jól van. Holnap veszek.

– Anya, mi a Bakony jábánáj jakunk?

– Igen.

– A Bakony az majdnem takony; és az gusztustajan, meg hogyha van jába, miéjt nem megy el?

– Mert a hegyek nem mennek el.

– De ha van jába?

– Nem olyan lába van, mint neked. Nem tud vele elmenni.

– Az káj.

– Az kár. Igen. De most már tényleg jó éjszakát!

– Jó éjt anya. Hájom métejt szejetlek, mint a méjőszajagom hossza, olyan nagyon.

Bekuckózik kis kiflibe, anya pedig őrzi az álmát.