Kép forrása: pixabay.com
Rajta maradt, mint szamron a fül.
Ha hiszitek, ha nem, ezt én bizony, kun atyámfiától hallottam:
Élt egyszer egy irredemptus gazda, aki vályogból épített tanyát a Szen’mártoni Telekparton. Igen nagy udvart kerített hozzá, s az udvaron sok-sok állatot tartott. Vásárolt egy kis földet is magának, odajárt szántani-vetni, a felesége meg egész nap a ház körül dolgozott. Volt abban az udvarban mindenféle jószág, de az ember mégis a lovat tartotta a legnagyobb becsben. Minden reggel bement az istállóba, lecsutakolta rendesen, és friss szénával megetette. Mikor jóllakott, kivezette az udvarra, felrakta rá a szerszámot és bekötötte a szekér elé. Az pedig, a míves hámban magasra tartotta a fejét, és büszkén nézett szét maga körül.
Élt az istálló belső sarkában egy szamár is. Erősen irigykedett, hogy a gazda annyit törődik a lóval, s egyszer, mikor senki nem volt a közelben megkérdezte:
Amaz tátott szájjal hallgatta, a ló pedig tovább folytatta:
A szamárnak igen rosszul esett, mit mondott a ló, mégis a fülére tett megjegyzés bántotta a legjobban.
Nagy mérgesen vágta oda:
A szamár nem sokat teketóriázott, kiszaladt a hátsó udvarba, s mikor visszaért, perdült egyet maga körül, s nyomban rá is kezdte:
A szamár szégyellte elmondani az igazat, s inkább ezt válaszolta:
Beült a szamárpadba, majd a nap végén hazasietett a tanyára. Nagy hetykén megállt a ló előtt:
A szamár pedig ismét eloldalgott, de másnap már ott ült a padban. Mire a nap véget ért, rohant haza, hogy a ló elé állhasson.
A szamár pedig szégyenkezve kullogott el az udvar legtávolabbi szegletébe.
A ló mosolyogva szólt utánna:
Hát így történt, hogy a buta jelző is rajta maradt, mint szamáron a fül.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Tóth Marianna meseíró
Kunszentmártonban élek, 1963. november 1-én születtem Szentesen. Kisgyermekkorom nagy részét nagyszüleimnél, Alattyánon és Csépán töltöttem, ahol megismerkedtem a falusi emberek életének szépségeivel és nehézségeivel. Iskoláimat Kunszentmártonban, Szarvason, Budapesten, Szegeden és Debrecenben végeztem az óvónői pályához kapcsolódóan. Az óvodapedagógia sajátos eszközrendszere lehetőséget adott arra, hogy a művé...