A fürdő (Szen'mártoni kerekerdő)

A fürdő (Szen'mártoni kerekerdő).

Akkor történt, mikor a szen’mártoni Kerekerdő közepén lassacskán olvadozni kezdett a hó. Erőtlenül, de ragyogóan sütött a márciusi nap. A mókus izgatottan ugrándozott a téglarakás körül.

• Kezdjük el az építkezést! – sürgette az ébredező erdőlakókat.
• Ugyan! Várjunk, míg teljesen kitavaszodik! Ebben a hidegben nem érdemes házat építeni! – intette le őket a bagoly.
• A következő Karácsonyt én már az új házban szeretném tölteni veletek! – ábrándozott az egér. Békességben élünk majd együtt, s bizonyosan leesik néha egy-két kalácsmorzsa is az asztalról. És nem kell félnem senkitől, biztonságban lehetek a mi közös otthonunkban. Fogjunk hozzá minél hamarabb!
• Hiszen, nem értünk a házépítéshez! Amondó vagyok, hívjunk hozzá szakembert! – ajánlotta a bagoly. Amikor utoljára a városban jártam, láttam ott kőművest, jó néhányat!
• Minek jönne ide idegen! – ravaszkodott a róka. Keressünk valakit itt az erdőben, aki felépíti nekünk!

Amint így tanakodtak, egyszerre csak csörtetés hallatszott a bokrok közül. Egy vaddisznó volt az!

• Hát ti, miért bújtatok elő ilyen hamar a jó meleg kuckóból? Hiszen még nem érkezett meg az igazi tavasz!– kérdezte tőlük csodálkozva.
• Épen kőművest keresünk! Erős, biztonságos házat szeretnék építeni magunknak, hogy aztán együtt élhessünk!– válaszolta neki sietve az egér.

A vaddisznó nem sokat teketóriázott gondolkodás nélkül rávágta:

• Nálam alkalmasabbat nem is találhatnátok!
• Tudsz maltert keverni? – kérdezte a nyúl.
• Bizony hogy tudok! – bólogatott erősen a vaddisznó.
• Akkor tiéd a munka! – felelték kórusban az állatok.

Miután fizetség gyanánt megalkudtak egy nagy zsák makkban, kezet fogtak és meghagyták neki:

• Három nap múlva legyen kész, mert szeretnénk beköltözni!

Ő pedig azonnal hozzá is látott és így biztatta magát:

• Semmiség az egész! Csak egymásra rakom a téglákat és már kész is a ház! Igen ám, de honnan szerzek maltert?

Ahogy így töprengett magában meglátta az olvadó havat az egyik gödörben. Gyorsan megfürdött a latyakos tócsában, dagasztotta a sarat napestig, s mikor rásötétedett hirtelen gondolt egyet:

• Nehéz munka a házépítés! Elfáradtam és nagyon átfáztam ebben a hidegben. Ideje lenne megfürödnöm.

Amint ezt kigondolta, megpillantott a közelben egy szép nagy épületet. Úgy állt ott, mint egy csodálatos palota. A hatalmas bejárat fölé ez volt írva: ÁRTÉZI GŐZ ÉS KÁDFÜRDŐ.

Gyorsan felszaladt a lépcsőkön, és azonnal egy míves fürdőkád mellett találta magát. Nem sokat teketóriázott, belemerült a forró vízbe és lubickolt egyet. Azután, mint aki jól végezte dolgát visszakocogott az erdőbe.

Másnap reggel a szen’mártoni emberek elcsodálkoztak, mikor meglátták a koszos fürdőt és a saras medencéket.

A vaddisznó bezzeg, már vidáman és korán reggel hozzáfogott a házépítéshez. Ismét meghempergőzött a pocsolyában, majd estére, amikor már annyira koszos volt, hogy az orra hegye sem látszott ki a sárból, nagy elégedetten elindult a Gőzfürdőbe. Ott aztán boldogan beleugrott a legelső kádba és megfürdött a jó meleg ártézi vízben.

Reggel a szen’mártoni emberek csak ámultak, amikor meglátták, hogy az egész fürdő ismét tiszta kosz. Nagyon megmérgesedtek és elhatározták, hogy kilesik a hívatlan, éjjeli vendéget.

A vaddisznó pedig, már jó kora hajnalban elindult házat építeni, a sarat dagasztotta egész nap és közben mondogatta:

• Ha elkészült a malter hozzáfogok a fal felhúzásához! De előbb jó alaposan kikeverem.

Ismét estig dagonyázott a sárban, majd amikor besötétedett elindult a Fürdőbe. Fölszaladt a lépcsőkön és nagy boldogan belecsobbant a vízbe. Igen ám, de amint önfeledten lubickolni kezdett, előbújtak az emberek a kő oszlopok mögül, mindegyik kezében egy-egy erős husánggal s jól elverték a hívatlan vendéget.

Több se kellett a vaddisznónak, kiugrott a kádból és menekülőre fogta a dolgot. Nem kellett már forró fürdő, csak a bőrét megmenthesse! Visítva futott a Kerekerdő mélyére és nyárig elő sem bújt onnan.