Kép forrása: Bodroghalmi Emese
Vártalak.
Réges-régen vágytalak,
A szívembe zártalak,
Te leszel a virágom,
Álmodat majd vigyázom.
Álmaimban láttalak,
Én is nagyon vártalak,
Nem adhatok kincseket,
Én leszek a mindened!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas nagy szavanna, ahol rengeteg állat élt együtt örök barátságban, békességben és boldogságban Lio, az oroszlánkirály uralma alatt...
Elolvasom
Apa, hogy van az, hogy télen a vízből jég lesz? És a jégvirág miért nem a földön nyílik, miért az ablakon? Mondd, a hóember, itt a kertünkben, sál nélkül nem fázik nagyon? Apa, hogy kerül a kis ...
Elolvasom
Málna és Berci még csak fél éve volt Hangabokor erdejében, így nem ismerték még az összes erdei szokást. Így hát, amikor egy borongós őszi reggelen, két szörnymaszkos mókus ugrott le eléjük a fára, re...
Elolvasom
Elmúltak az ovis évek,kezdődik az iskola.Bevallom, egy kicsit félek,hisz nem jártam még oda. Anya vett egy csodás táskát,tolltartót, könyvet és füzetet.Tollat, radírt, színes cerkát,Ezt használja minde...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Tóth Marianna meseíró
Kunszentmártonban élek, 1963. november 1-én születtem Szentesen. Kisgyermekkorom nagy részét nagyszüleimnél, Alattyánon és Csépán töltöttem, ahol megismerkedtem a falusi emberek életének szépségeivel és nehézségeivel. Iskoláimat Kunszentmártonban, Szarvason, Budapesten, Szegeden és Debrecenben végeztem az óvónői pályához kapcsolódóan. Az óvodapedagógia sajátos eszközrendszere lehetőséget adott arra, hogy a művé...