Kép forrása: Bodroghalmi Emese
Vártalak.
Réges-régen vágytalak,
A szívembe zártalak,
Te leszel a virágom,
Álmodat majd vigyázom.
Álmaimban láttalak,
Én is nagyon vártalak,
Nem adhatok kincseket,
Én leszek a mindened!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Reggel mikor felébredtünk, vajas zsemlét reggeliztünk. Sebbel-lobbal felöltöztünk, szánkóval a dombra mentünk. Este mire megérkeztünk, elveszett a két szép kesztyünk. Elveszett a sapkánk sálu...
Elolvasom
Egyszer volt hol nem volt, hetedhét országon is túl, ahol a legszebb és legmagasabb fák emelkedtek ki a földből, és ahol kristály vizű erdei kis patak csörgedezett az erdők csodálatos zöldjében élt egy öreg k...
Elolvasom
Réges-régen, egy kis vidéki faluban élt egy öreg póni, Kicsi névre hallgatott. Kicsi nem volt már fiatal, és szemei is kezdtek gyengülni, ezért sokszor nehéz volt neki a dolgokat észrevenni. Azonban Kics...
Elolvasom
Folytassuk a kitalálóst most a növényekkel! Magyarország szép vidékén járunk nyitott szemmel. Megtalálod árokszélen, kertben sok szép parkban, Erdőn, mezőn, egy cserépben vagy kint azt udvarban. M...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Tóth Marianna meseíró
Kunszentmártonban élek, 1963. november 1-én születtem Szentesen. Kisgyermekkorom nagy részét nagyszüleimnél, Alattyánon és Csépán töltöttem, ahol megismerkedtem a falusi emberek életének szépségeivel és nehézségeivel. Iskoláimat Kunszentmártonban, Szarvason, Budapesten, Szegeden és Debrecenben végeztem az óvónői pályához kapcsolódóan. Az óvodapedagógia sajátos eszközrendszere lehetőséget adott arra, hogy a művé...