Régi könyv

Régi könyv.

Régi könyv

Valaha a régi világban még kézzel íródtak a könyvek, szép, cirmos betűkkel

kanyarodtak és a mesék igaziak voltak. Mára már minden elkopott e világból, a könyvek

lapjai megsárgultak és egy egész egérnemzedék koptatta a fogait rajtuk. No, de, szerencsések

vagyunk, mert padlástakarítás közben, kicsi rejtett zugban, ráleltünk egy ütött- kopott régi

könyvre, melyben Bükkfaerdő történetei olvashatóak. Ebből kiválasztottam egy mesét, mely

Sünikéről és Kisrókáról íródott. Fogad szeretettel!

Történt egyszer, hogy Sünike és Kisróka összebeszéltek, hogy elhagyják Bükkfaerdőt

és világot látnak. Aznap az erdőben csak az öregek és néhány gyerek maradt, mivel a többiek

a nyárköszöntő ünnepségen voltak. A két kis kalandvágyó összepakolt néhány harapnivalót,

pogácsát és füstölt sajtot, majd elindultak.

Eleinte nagyon vígan voltak, szabadnak érezték magukat, a hasukat telepakolták erdei

bogyókkal, kristálytiszta forrásvizet ittak, csodálták az énekes madarak muzsikáit, a

vadvirágok szépségeit. De egy idő után, ahogy egyre jobban távolodtak a megszokott

helyektől, ahogy kiléptek a védelmet adó burokból, egyre inkább kezdett rájuk törni valami

szorongató érzés. Már csendesebbek lettek, megfogták egymás kezét és kezdtek rájönni arra,

hogy mekkora butaságot is követtek el. Megbeszélték, hogy inkább hazamennek. Ám amikor

megfordultak, megdöbbentek és kétségbe estek, mert ami a szemük elé tárult, az teljesen

ismeretlen volt a számukra. Elkezdtek futni, de közben már a nap is lenyugvóban volt.

Találtak egy kedves öreg tölgyfát, melyre kanyargós lépcső vezetett fel, és lombjai között

pedig formás kis kunyhóra leltek. Sünike és Kisróka bekopogtak, de nem jött válasz, csak

finom mézes- fahéjas illett lengedezett a levegőben. Kis barátaink összeszedték minden

bátorságukat, és benyitottak az ajtón.

Sajnos itt néhány sor nagyon elmosódott, így már csak ott tudom folytatni a történetet,

ahol megérkezett a kunyhó tulajdonosa. Valószínű, amikor a kis kalandorok beléptek a jó

meleg lakba, úgy el is nyomta őket az álom….

A következő sorokból még annyit ki tudtam olvasni nagyító segítségével, hogy a két jó

barát, ahogy magukhoz tértek az álomból, a kandalló mellett egy hajlott hátú öreganyót

pillantottak meg, aki éppen forró kakaót kevergetett. Amint az anyóka megfordult, Sünike

felkiáltott!

-Te jó ég! Dédnagymama, te hogy kerülsz ide? Tegnap még anya fényképalbumában

láttam rólad egy képet. Apa pedig azt mondta, hogy annak idején egy varázsló elbűvölt és

magával vitt, azóta senki nem tudott rólad semmit….

Azt, hogy a történet miképpen folytatódott azt, sajnos nem tudom, mivel az egerek

szétrágták a következő lapokat, ha van kedved vesd be a fantáziádat és folytasd Te a mesét!

De van még néhány mese ebben a régi könyvben, melyekből sok minden titkot megtudtam

Bükkfaerdő lakóiról és néhány oldallal hátrébb már Sünike és Kisróka bicikliversenyéről

olvastam, tehát épségben hazatértek.

Zárom is soraimat, legközelebb, egy esős délutánon újból előveszem a kopott  régi

könyvemet és folytatom a mesémet!

Írta: Német Mónika