Rejtély a rovarhotelben

Rejtély a rovarhotelben.

Szikrázóan sütött a májusi nap a nagymama kertjében. A melegben élénk zizegés, motoszkálás, ciripelés, döngicsélés és szárnysuhogás hallatszott minden zugból. Az apró lakók kimerészkedtek rejtekhelyükről, ahol a hideg telet átvészelték és nekiláttak a nyári munkálatoknak. A fák már üde zöld színben pompáztak, a virágok bontogatták szirmaikat. Az orgonák vígan bólogattak, a lila és sárga íriszek hajlongtak, a liliomok és a hortenziák pedig szépítkeztek a nyárra.

A nagymama tarka cicáját Kótyit is kicsalogatta a színes virágok illata a kertbe. Minden fűszálat, virágfejecskét megszimatolt és már messziről ismerte a búvóhelyeket. Lelkesen járőrözött a nagyfenyő alatt, a mandulafa melletti mohaszőnyegen és a csipkebokor árnyékában elterülő kerti tónál. Mindent szemmel tartott kis birodalmában, különösen a köveken futkározó gyíkokat, a fűben mászó bogarakat, a fákon éneklő madarakat és szerette kergetni a tarka pillangókat.

Egyik délután szunyókálásából hangos zümmögés, berregés keltette fel. Álmosan eredt a hang irányába. A kert egyik végében, ahol a futórózsa és a lila akác ágai összefonódtak, valami furcsa háromszögletű építményt vett észre. Közelebb lopakodva látta, nagy munka folyik körülötte. A különböző repülő és páncélos rovarok körbe rajzották, mindenki végezte a dolgát. Kótyi megszólította az egyik futrinkát.

– Mi készül itt Futrinka uraság?

– Megnyitjuk a rovarhotelt, hogy a méhek, dongók, lepkék, katicák, cincérek és más rovarok beköltözhessenek a nyárra és nyugodtan tudják végezni napi munkájukat a kertben – válaszolta a futrinka. Kótyi kíváncsian nézett rá. – Milyen munkát végeznek a rovarok és a bogarak?

– Hát nem tudod? A méhek, pillangók és éjjeli lepkék segítenek beporozni a gyümölcsfákat, nélkülük nem lenne termés. A pókok megfogják a kártékony rovarokat. A katicabogarak levéltetveket pusztítanak, így járulnak hozzá nagymama növényeinek egészségéhez.

 – Gyere, segíts te is rendbe hozni a hotelt, mert a télen nagyon megrongálódott!

– Szívesen segítek! – és már rohant is gyűjteni az üres csigaházakat, dióhéjakat, tobozokat. A szorgos hangyák kibélelték velük a szobákat, a többit fakéreggel, mohával és hullámkartonnal rendezték be. Apró kavicsokat is szedtek díszítésnek. A pókok finom szálakkal szőtték be a lakosztályokat, hogy azok még puhábbak, kényelmesebbek legyenek. Mire este lett, megjelentek a gyapjas éjjeli lepkék, hogy elvégezzék az utolsó simításokat. Futrinka uraság bejelentette, hogy korán reggel megnyitja a rovarhotelt mindenkinek, aki a kimerítő kerti munka után itt szeretne megpihenni.

Másnap kora reggel sorban érkeztek a vendégek. A Hőscincér főpincér üdvözlő itallal várta a beköltözőket.

– Jut hely mindenkinek! – kiáltotta Futrinka uraság – Nem kell tülekedni!

– Nekem a legvilágosabb szobára van szükségem! – jelentette ki a Művészméh.

– Természetesen művész úr! Máris elfoglalhatja a legfelső lakosztályt! – irányította a beköltözést Futrinka uraság. A Művészméh nem sokat tétlenkedett, szobájának falaira a mezei virágok színkavalkádját festette fel, amint elhelyezkedett.

A katicabogarak és a hosszúcsápú cincérek egymás melletti szobákat választottak. A virágcincérek és a rózsabogarak a második emeletre fészkelték be magukat.

– Berendezhetjük a szobánkat a hozott virágszirmokkal, hogy még otthonosabb legyen? – kérdezte egy rózsabogár. Futrinka uraság bólintott és sietett tovább.

Az Admirális lepke is megérkezett csapatával, akik a legnagyobb csalánnal bélelt lakosztályt kérték. A királyszitakötő a kerti tóra néző szobát választotta, ahonnan könnyen ki tudott repülni a vízhez, hiszen az ő feladata volt annak ellenőrzése. – Nagyon jó a kilátás! – állapította meg. A pávaszem hernyók a kökénnyel teli szobácskát kapták. A tücsökzenekar a földszinten helyezte magát kényelembe. Nappal a csigaházból készült fotelekben gyakoroltak az esti fellépéshez. Az alsó lakosztályba korhadt tölgyfakéreg került, ahova a bölcs, öreg szarvasbogár költözött be, aki már nem szeretett volna magas emeletre mászni.

– Remélem nem lesz túl hangos a tücsökzenekar! – morgolódott. Futrinka uraság megnyugtatta, hogy a szigorú házirendet mindenkinek be kell tartania és senki nem lármázhat.

A tarkalepkék a hotel napozóteraszán sütkéreztek a kellemes tavaszi melegben. Gyönyörű színes szárnyaik csak úgy csillogtak és a legújabb divatról csevegtek egymással. A róka- és citromlepke csak a nyári zivatar elől menekült be a hotel előterébe, s amint újra kisütött a nap tovaszálltak. A dongók és darazsak is csak lakmározni tértek be a szálló éttermébe, ahol kedvükre válogathattak az ínycsiklandozó lárvák, gyümölcsök és virágnektárok közül. Az első nap elteltével még mindig maradtak üres szobák a szállóban, de Futrinka uraság nem aggódott, tudta, hogy másnap még több vendégre számíthat. Estére Kótyi is elfáradt és elaludt a fenyőfa tövében.

            A következő nap Kótyi újra elindult, hogy megnézze mi újság a hotelben. Mikor odaért, valami gyanús lett neki. A kökénnyel teli szobácskából eltűntek a pávaszem hernyók. Rögvest futott Futrinka urasághoz. – Hova tűnhettek?! – jajveszékelt ő is, mire a rovarhotel lakói összesereglettek és találgatták hol lehetnek. Az Admirális lepke vette át a nyomozást.

– Mindenki mondja el mikor és hol látta utoljára a pávaszem hernyókat! – kiáltotta el magát. A királyszitakötő és a tücskök is megerősítették, hogy látták őket este, amint a szobájukban rágcsálták a leveleket.

– Én korán reggel keltem fel, de úgy emlékszem, akkor már nem voltak a szobájukban – felelte az öreg szarvasbogár.

Ekkor Kótyi felkiáltott: – Nézzétek azokat a gyönyörű pillangókat, hogy hasonlítanak a hernyókra, csak jóval szebbek! A pillangók meghajoltak és szárnyaikkal integettek a többiek felé.

– Köszönjük Futrinka uraság, hogy megpihenhettünk ebben a csodás rovarhotelben és reggelre ilyen szép pillangókká tudtunk változni! – hálálkodtak. Futrinka uraság örömében nagyot sóhajtott, hogy nem tűntek el vendégei, így nyugodtan fogadhatja az újabb látogatókat.

Lassan újra leszállt az est és Kótyi elindult szokásos kerti sétájára. Izgatottan futott a rovarhotelhez, hogy megnézze a lakókat. A szobák esti fényben ragyogtak, melyről a szentjánosbogarak gondoskodtak. Örült, hogy részt vehetett a hotel szépítésében és a pávaszemes hernyók rejtélyének megoldásában. A kert elcsendesedett, csak az éjjeli lepkék repdestek az utcai lámpák körül és a tücsökzenekar megnyugtató ciripelését lehetett hallani.

 Az izgalmas nap után nagymama kertjének lakói mély álomba szenderültek.