Répa, a varázsnyuszi.

Répa, a varázsnyuszi..

Répa, a varázsnyuszi
Eljött a tavasz. A hideg, fagyos tél is továbbszállt. Az illatos virágok kinyíltak, a téli
álmot alvó állatok előbújtak. A tiszta, kék égen a fényes nap gyönyörűen ragyogott. Az erdőt
is alaposan átjárta a tavaszi hangulat, az ott élők mind boldogok voltak.
Sok élőlény élt az erdőben, köztük a mindig vidám varázsnyuszi, Répa.
Hogy miért volt varázsnyuszi? Azért, mert könnycseppjeivel gyógyítani tudott! Minden
sebesült állatot képes volt rendbe hozni. Az erdőben nem élt olyan, akit legalább egyszer ne
gyógyított volna meg.
Társai rettentően becsülték őt, sőt Répát tartották az erdő hősének. Emellett még
kedvességéről is híres volt.
Boldogan éltek, mígnem egy nap érkezett egy vadász az állatok közé.
Mindenki menekült és bujkált, de így is rengeteg erdő lakót megsebzett. Ám
szerencséjükre, Répa most is segítségükre sietett. A kis nyuszi mindenkit meggyógyított, de
ezzel nagy veszélynek tette ki magát. A vadász őt is megsebesíthette, és ráadásul saját magát
nem tudta volna megmenteni. Sajnos a baj be is következett: az ember észrevette őt. Répa
nem észlelte azonnal, csak akkor, amikor már célponttá vált. Annyira megijedt, hogy
félelmében egyhelyben állt és bámult. Azonban, most is mellé szegődött a szerencse. A
vadász nem lőtte le őt, de szabadon sem hagyta! Az embernek volt egy lánya, aki öntelt volt
és buta. Mindig mindent magának akart. Ezért hát a vadász úgy döntött, nem bántja a
kisnyuszit, hanem ketrecbe zárva elviszi a gyerekének. Répa megkönnyebbült, de félt is.
Próbált jelezni a többieknek, de nem történt semmi. Az utolsó pillanatban mégis észrevette őt
egy arra repkedő madár. A vadász elvitte a varázsnyuszit, a madár meg csak nézte. Amikor
eltűntek, a szárnyas magához tért, és azonnal szólni akart a többi állatnak. Mindenkit
összehívott.
– Figyeljetek, nagy baj történt! – kapkodta a levegőt a madár. – A vadász… Répa…
– Mondd már! – szólt közbe egy fán lógó mókus.
– Répát elvitte a vadász. Ketrecbe zárta és elvitte!
Nagy csönd lett.
– Ezt nem hagyhatjuk! Szabadítsuk ki! Ő mindig segít nekünk, segítsünk neki mi is! –
szólalt fel egy-egy állat a nagy tömegből.
– Igen!
Az állatok nagy tanácskozás után kieszeltek egy tervet, amit a madár összefoglalt:
– Szóval én és további három mókus kiszabadítjuk Répát. Gyorsan követni fogjuk az
autókerék nyomait. Ha szerencsénk van, elcsíphetjük. És akkor, ha megvan, lecsapunk. Sőt te,
te sas, rád is szükségünk lesz! Te fogod röptében hozni a három mókust, és a hírközlő is te
leszel. Értitek?
– Igen!
– Akkor induljunk!
A sas felkapta a mókusokat, és a madár után repült. Annyira siettek, hogy sikerült
elcsípniük a gonoszt. Egy kis gondolkodás után az egyik mókus egy éles követ dobott a
kocsihoz, ami kilyukasztotta a kereket. A vadász bosszankodva kiszállt, mire a sas rárepült és
ellökte. A kocsiban volt Répa. A ketrec kulcsát nem találták, de a mókusok megbütykölték a
zárat, és a nyuszi kiszabadult.
– Köszönöm! – hálálkodott.
– Szívesen! Te is mindig segítesz, mi is viszonozni akartuk – válaszolták a többiek.
Így történt, hogy Répa is megtapasztalhatta, milyen jó érzés az, amikor barátai vannak,
akik bármikor segítenek neki, ha szüksége van rá.