Rigó mese

Rigó mese.

Erdő mellett békésen,

élt egy család csendesen.

Volt kutyájuk, macskájuk.

Mindig mondták, mondogatták:

„állatokat imádjuk”!

Szép, nagy gesztenyefájuk,

közepében nyílás, lyuk.

Ahova beköltözött,

közönséges rigócsalád,

s ottan napokat töltött.

Fiú neve lett Rugó,

és Rigi a lányrigó.

Rigi rögtön befészkelt:

„jöhetnek a fiókák”!

Reggelre fészke megtelt.

Négy kék-zöld tojás várta,

kibújjon a világra.

Nemsokára feltörtek,

négy csoda szép apróság

nézelődtek, kémleltek.

Embercsalád megörült,

náluk hat rigó csücsült.

Vigyáztak rájuk, óvták,

nevelték kutyát-macskát,

rigókat nehogy bántsák.

Rigócsalád éldegélt,

négy csemete nődögélt.

Ám elérkezett az ősz,

közeleg a délirány,

a költözési idő.

De jaj, mi történt? Mi lett?

Rigi megbetegedett.

Így nem mehetett velük,

Rugó vitte családját,

megszakadt a kis szívük.

A madárinfluenza

sajnos kifogott rajta.

Az emberek elvitték,

s vadasparkban lábra állt,

majd visszakapta fészkét.

A telet átvészelte,

mindenki megetette,

gyümölccsel kényeztette.

Rigi, hazai madár,

aki otthon vesztegel.

Csodák- csodája Rugó,

visszatérő a fickó.

Megkereste hát párját,

hozott neki gilisztát,

déli helyről portékát.