Riki és az óvoda

Riki és az óvoda.

Napsütétes , madárcsicsergős reggel virradt a kutya családra. 

Rikit simogatva ébreszti a mamája.  

Ébredj Drága, elérkezett az ovi első napja.

Nem akarok menni Mama,

vigyen inkább bringázni a Papa. 

Ne aggódj Kincsem , én is megyek. 

Veled  mindent felfedezek. 

Csúszdázunk és hintázunk, együtt új barátokat találunk. 

Ma mindent együtt csinálunk. 

Takaró alá bújik a kölyök. 

-Innen , én ma ki nem jövök  

Vagy inkább addig, amíg fel nem növök! 

-Nem kell félned kincsem, a mamának hidd el. 

Megnyugszik Riki és a mamával elindulnak az ismeretlen helyre. 

Hatalmas épület és zsivaly, Riki máris haza szökne az a baj.

Mancson fogja a mamája, ez bátorítja. 

Az ajtót már maga nyitja. 

Színes és érdekes minden.  

Az óvónéni a csoportból kilibben, 

Mosolyogva köszönti Rikit, 

-Gyere nézzük meg mi van itt! 

A csoportszobában sok kis kölyök játszik, 

Mindenki nagyon vidám úgy látszik. 

Hátranéz a mamára,  

bátortalanul lép a szobába. 

Ezután az udvart fedezi fel, 

A homokozóban gyorsan pajtásra lel. 

Együtt építenek homokvárat és alagutat, 

Az új barát neki mindent megmutat. 

Hamar eltelik a délelőtt. 

-Köszönj el indulás előtt!

Szomorú a kiskutya. 

 Ennyi volt az óvoda? 

Holnap újra jövünk és játszhatsz, 

Építhetsz újabb homokvárat. 

Riki azóta boldogan jár az óvodába, 

Neki ez a hely maga a csodák tára.