Rókafivérek autója

Rókafivérek autója.

Hajnalodik.

Rubin, a rókakölyök a szokásosnál is korábban bújt elő a rókavárából. Mancsaiban egy rikító zöld színű kisautót és a hozzá tartozó távirányítót szorongatta. Előző éjjel ugyanis korán álomba merült, így nem tudta kipróbálni a játékot, amit testvére kapott a születésnapjára. Nagy nap volt a tegnapi. Rufusz, Ruben bátyja hat éves lett, ami azt jelentette, hogy ősszel már iskolába megy.

-Rufusz még alszik, de biztos nem bánja majd, ha kipróbálom az ajándékát, gondolta magában Ruben.

Azzal letette lábai elé a járgányt és nagy izgalommal megnyomta a gombot. Boldogsága bearanyozta a reggel csendjét.

Hirtelen váratlan dolog történt. Az autó kerekei mozdulatlanok maradtak. A kétségbeesett rókafiú hiába nyomta a gombokat a távirányítón, a rikító zöld jármű nem mozdult se jobbra, se balra, se előre, se hátra. Rossz érzése támadt. Szomorúan vizsgálgatta a kisautót és közben marta a bűntudat, hogy szó nélkül elvette, majd tönkre tette testvérkéje játékát. Sírva fakadt. Bánatosan leült a kotorék mellé és azon töprengett, hogy mitévő legyen. Egyszer csak eszébe jutott a megoldás.

- Mama mindig azt mondja, ha valamit elrontottunk, igyekezzünk megjavítani. Megkeresem Oziriszt, az ezermester hollót, Ő biztos talál megoldást arra, hogy újra elinduljon a kocsi.

Hátizsákjába tette a használhatatlan járművet és útnak indult. Fürgén szedte lábait a sűrű erdő mélye felé, amikor egyszer csak megkordult a gyomra. A nagy sietségben elfelejtett reggelizni. Pedig mamája többször is az orrára kötötte, hogy a reggeli a nap legfontosabb étkezése. A fűben észrevett egy kis pockot, amint éppen búzaszálat majszolt. Nyam-nyam, ez aztán a finom falat, nyalta meg a szája szélét. Csendes léptekkel közeledett a mit sem sejtő rágcsáló felé, amikor a hátizsákjával letört egy vékonyka ágat. A pocok felfigyelt a zajra és szélsebesen menekülni kezdett. A kis róka rohant a zsákmánya után, de nem nézett a lába elé és összeütközött egy békésen pihenő szarvassal. 

- Ho-ho-ho! Lassabban a testtel rókafi! Hova ez a nagy sietség? - vonta kérdőre a felriadt állat.

- Elnézést szarvas uraság, nem akartam felébreszteni. Egy pockot üldöztem, de nem sikerült elkapni. És még mindig rettentő éhes vagyok!... Hogy lesz így erőm eljutni a holló fészkéhez?!- panaszolta Ruben.

- Pockot nem tudok neked adni, de mögöttem van egy szőlőtő, tele édesnél édesebb szőlőfürttel. Gyere, lakmározz belőle kedvedre! - vigasztalta a szarvas.

- Hurrá, ez az egyik kedvenc gyümölcsöm! Köszönöm szépen. -azzal a kis róka habzsolni kezdte a szőlőszemeket.

Miután jól lakott, búcsút vett az agancsos barátjától és tovább állt. Útközben fütyörészett, hogy gyorsabban teljen az idő. Csakhamar egy széles folyó keresztezte az útját. Tanácstalanul sétált fel s alá, majd könnybe lábadt szemmel leült a vízpartra.

-Hát Te meg miért itattod itt az egereket? -lépett oda hozzá egy barátságos hód.

-Mert nem tudok átkelni a folyó sodrásán. Soha nem fogok eljutni a holló fészkéhez…

-Ohh hát, ha csak ez a gond…-legyintett kezével a hód- ezen könnyen tudok segíteni. Éles metsző fogaival rágni kezdte a folyó mellett lévő fának a törzsét. Egészen addig, amíg az ki nem dőlt a túlsó oldalra.

-Tádám! Íme a híd, amin át tudsz kelni- mutatta büszkén az alkotását.

-Ez aztán az igazi remekmunka! - dicsérte meg a róka, aztán tovább sietett az útján.

Már nem volt messze a cél. Meg is érkezett a holló fészkéhez. Kimerülten leült a fa tövébe, hogy szusszanjon egyet. Képzeletében bátyja vidám arcát látta, ahogy közösen játszanak a távirányítós kisautóval. Ahogy csak a torkán kifért, felkiáltott a madárhoz:  

-Kedves Ozirisz! A fa tövéből kiabálok neked, én vagyok az Ruben, a kis róka kölyök. Kérlek segíts nekem!

A fekete holló lerepült a magasból, majd így szólt:

-Tudom ki vagy. Szoktalak látni miközben a testvéreddel játszol az erdő mélyén. Mit tehetek érted?

-Nem indul el ez a csodaszép zöld távirányítós kocsi, amit a bátyám kapott a születésnapjára-mondta Ruben, miközben a hátizsákjából vette ki az említett játékot.

Ozirisz, az erdő ezermester hollója alaposan szemügyre vette, majd csőre közé kapta, szétszerelte, motyogott magában valamit. Tollas szárnyaival újra összerakta a rikító zöld színű autót és a róka mancsába nyomta:

-Nem találtam semmi gyártási hibát. Minden alkatrésze megfelelő. Más oka lehet annak, hogy nem gurul. Sajnálom, ennél többet nem tudok segíteni.

Azzal Ozirisz kitárta hatalmas fekete szárnyait és elrepült.

Ruben bánatosan ballagott hazafelé. A rókavár előtt testvérkéje várta már:

-Hol voltál? Egész nap Téged kerestelek! Ugye nem esett semmi bajod?

-Nekem nem-válaszolt elkenődve- viszont reggel szó nélkül elvettem a távirányítós autódat és tönkrement. Ne haragudj rám, jóvá szerettem volna tenni. -vallotta be lelkiismeretesen.

-Máskor inkább szólj, ha ki akarod próbálni. - mondta neheztelve a legidősebb róka.

Majd hirtelen beugrott a rókalyukba, aztán mancsában szorongatva valami apró tárgyat újra Ruben elé állt és így folytatta: 

-Nem ment tönkre, csak tegnap este annyit játszottam vele, hogy lemerült az elem benne. Ma elugrottam Vakond Úrhoz és hoztam újakat. Utána pedig tűvé tettem az erdőt, hogy megtaláljalak Téged, hogy játssz velem. Gyere, segíts kicserélni az elemeket!

Ruben megkönnyebbülten felsóhajtott:

-Köszönöm, hogy Te vagy a testvérem- suttogta Rufusznak, aki magához húzta kisöccsét, majd jó szorosan átölelte.

A fivérek önfeledt, hangos játszásba kezdtek. A rikító zöld kisautó, villámgyorsan száguldott az erdő fái között. Egyszer Rufusz, máskor pedig Ruben kezében volt az irányítás.

Besötétedett. A játéknak mára vége.

Jóéjszakát kíván a két ravaszdi Néked.