Sára és a szerencsefog

Sára és a szerencsefog.

Sára hatéves volt és nagyon régóta vágyott már egy cicára. A szülei azonban mindig azt mondták neki, hogy egy kisállat nagy felelősséggel jár. Gondozni kell, etetni, óvni, játszani vele és sok dologra tanítani. S nem utolsó sorban feltétel nélkül szeretni, mint ahogyan azt az apró élőlény is teszi az emberekkel szemben, minden kis rezdülésével.

Múlt hónapban el is látogattak az egyik szomszéd nénihez, akinél egy mamacica lakott, három kiscicájával együtt. A néni elmesélte, hogyan mentette meg a kis családot egy hatalmas vihar után az út széléről menekítve be őket a meleg, befogadó házikóba. Sára attól a pillanattól fogva tudta, hogy szeretne egy ilyen kisállatot, amint meglátta a kis vöröset. Furcsán nézett rá a cica, és alig tudott még szilárd ételt enni. A néni azt mondta, még legalább 5-6 hét, mire elvihetik tőle a kicsiket, addig gondolják át, hogy szeretnék-e bármelyik kiskölyköt. Sára azóta napi szinten kérlelte szüleit, hogy engedjék meg neki, hogy hazahozhassa a kis vöröset. Ma is megkérdezte tőlük, de a válasz újra ugyanaz volt. A cica nagy felelősség, gondját kell viselni, és nem biztosak abban, hogy Sára ezzel meg tud birkózni. Adni szeretnének még neki 1-2 évet.

A mai nap azonban teljesen másnak tűnik, mivel Sára elveszítette első tejfogát. Sohasem örült még életében annyira, mint azon a délutánon. Anyukájával gondosan becsomagolták a fogacskát és mikor nyugovóra tért, betette a párnája alá, hogy az majd reggelre eltűnjön onnan és valamilyen meglepetés várja. Kérdés sem férhet hozzá, hogy a kislány mit szeretett volna kapni a tejfogért cserébe. Mielőtt álomra hajtotta buksiját, fennhangon elmondott egy imát, melyben ismét kérte a Jó Istent, hogy ajándékozza őt meg egy kiscicával.

Nem sokkal azután, hogy a kislány álomba szenderült, megjelent a Fogtündér, aki arra gondolt, teljesíti a szép fogacskáért a kislány leghőbb kívánságát. Előbb azonban szeretett volna megbizonyosodni arról, hogy Sára valóban készen áll-e egy kisállatra. Így tehát óvatosan felébresztette a kislányt, rámosolygott és feltette neki a következő kérdést:

– Mielőtt teljesíteném a kívánságod, tudni szeretném, hogy mit adnál annak a kisállatnak, mit mutatnál meg neki ebből a világból? Mit mondanál, mit érdemes mindenképpen megtapasztalnia élete során? – kérdezte Sárát a Fogtündér.

A kislány egy pillanatig sem gondolkodott, azonnal eszébe jutott, mit szoktak a szülei ilyenkor mondani és így válaszolt a Fogtündér kérdésére:

– Feltétel nélküli szeretetet.

A Fogtündér pedig igencsak elégedett lehetett ezzel a válasszal, hiszen a varázslatos találkozást követő reggelen a szomszéd néninél látott vörös kiscica várta Sárát a nappalijukban.