Semmi mese.

Semmi mese..

A SEMMI MESE

Van egy történet, aminek nincs eleje se, vége se, nem találom semerre se.

 Ez itt a semmi mese.

Széles úton pici ember, harsogó jókedvvel- figyeld csak, mit énekel.

-Tirpe, Törpe Lajkó, halihó-halihó megy-megy mendegél, vígan él. Hű de jó a kedvem, tollam a kezemben, énekszó és harsona, heje-huja haj! Tillárom - tallárom, madár ül fenn az ágon!

A következő pillanatban Semmi erdő elcsendesült. Egy puffanás, egy zuttyanás, s módfelett hangos jajgatás. – Segítség, segítség!!!

A harsogó kis csudabogár, lent találta magát, egy számára igencsak hatalmasnak tűnő üreg alján. Újra próbálkozott – Hall Engem valaki?  Válasz nem érkezett.

Törpénk lesett jobbra-balra, a helyzetet igen rémisztőnek találva. Sötét volt és hideg.

Nagy szomorúság vett rajta erőt, ekképp töprengett magában: - A hátizsák és a térkép, kis keresgélés után – hmm… majdcsak meglesz.  Hangosan folytatva inkább saját megnyugtatására, maga elé motyogta, sajgó tomporát tapogatva :   itt Tirpe Törpe Lajkó királyi térképész. – Még mindig reménykedve teljes bizonyossággal mondta: - A térképem itt szakadékot nem jelöl. Vakargatta üstökét, morfondírozva tovább:  úgy látszik, javításra szorul az útleírásom. Emlékezetem nem csal, én nem tévedek,-kissé tétován bizonygatta vélt igazát. Most meg tessék- itt ülök a nagy semmi sötétben!

A térképem jobb ha megkeresem. Egyszer csak a nagy  feketeségben , megszólalt valaki, s a föld megmozdult alatta.

-Elismerésre méltó ez az önbizalom, de szállj le rólam, nem akarok palacsinta lenni. A huppanásod pont telibe talált. Se le, se fel, se előre , se hátra- mérgelődött a recsegős hang gazdája.  Ki is volt a szorult helyzetben lévő valaki ? Kitalálod ?

            Ő , Vakond Janó, az alagutak fúrásának mestere, akit a váratlan betolakodó érkezése igencsak meglepett. Semmi erdőben élt hosszú évek óta, s még nem érte ekkora csapás soha. Dühös volt és szabadulni akart a tehertől, ami  a hátát nyomta.

Eközben Lajkó törpét furcsa érzés kerítette hatalmába, s hogy rémületét palástolja, viccesre próbálta venni a figurát.

• Nahát, pedig én szeretem a palacsintát. Igaz beszélő palacsintával még nem volt dolgom.

S még mielőtt folytatta volna, oldalra dőlt, mint egy zsák krumpli. Feltápászkodott, nyugtázva a helyzetet, s jó hangosan csak ennyit mondott: - Nem vagyok egyedül!

• Hát nem!- nyögött egyet Vakond Janó, s feltette a kissé deformált pápaszemét.
• Jó napot, betolakodó Úr! Segíthetek valamiben - kérdezte, hiszen ő jól látott a sötétben.

Mintha nem is hangzott volna el a kérdés, választ nem adott a törpe, boldoggá tette a felismerés, elszállt a félelme. A sötétben még az orráig sem látott, így a kérdezővel nem is foglalkozott.

-Itt az ideje a tettek mezejére lépni, fény kell, nem akarok a sötétben tapogatózni! S ezzel a bal felső kabátzsebéből előkapott egy dobozkát. Kinyitotta,  s azon nyomban kirepült belőle egy zöldes fényű bogárka.

-Szent Jánoska tizedes a fényszolgálattól, jelentkezem!

-Világíts kérlek!-rendelkezett Tirpe Törpe Lajkó.- Ebből a vaksötétből kiutat kell találnom. Rengeteg a dolgom, a lajstrom, hajaj de hosszú! Ez a probléma, meg igencsak bosszantó. Javítanom kell az útleírást, a térkép e területről úgy tűnik hibás.- Vakargatta töprengve feje búbját.

            A vakond, ki mindezt ezidáig türelemmel szemlélte és hallgatta, most már közbeszólt , mert a fény szemét nagyon bántotta..

-Lassan a testtel! Világosság ide nem kell! Napszemüveget ritkán hordok, főleg nem akkor, amikor itthon vagyok.

-Jól megvoltam a magam csendességében, látogatásod, én nem kértem. Elsöpörtél, mint egy hurrikán, s felajánlott segítségemre sem válaszoltál. Én nem vagyok ehhez szokva, az illendőség nem ezt diktálja. Ugyebár, kérdésre válasz jár!

Törpénk nyájasan mosolyogott, s hozzá ilyen szavakat toldott. -Hoppá-hoppá! Még mielőtt vitába keverednénk, köszönnék. Elismerem , késve. Bocsánat ezért

-Örvendek! Széles mosollyal parolázott – Tirpe Törpe Lajkó király térképész, a teljesség kedvéért. S majd szavait tovább fűzte .

Ez a helyzet- mutatott körbe- igencsak meglepett. A segítség, amit felajánlott, jól jöhet. Éppen a térképemet ellenőriztem, amikor ide beestem. Semmi király küldött felderítő útra, hogy országát átfutva, térképezzem újra: mert földmozgást jeleztek az időjósok. Mentségem legyen kedves barátom, ha megbántottam. Tudnom kellene, hogy hol vagyok és innen kijutni hogyan tudok. A kárt, amit okoztam, ígérem, helyreállítom.

Vakond Janó kissé megenyhült  a szóáradat hallatán. – Hmm, hmm. Egyszerű a válasz, hogy te hol járhatsz, megmondom én. Semmi erdő közepén- közbevágott a törpe- Ezt én is tudom!- Leinti a vakond.- Várj, folytatom tovább! Kóci óriás lábnyoma az, ahol most vagyunk. A napokban járataimat ellenőrizve találtam a helyre, nem kisebb meglepetésemre. Új alagutakat kell fúrnom, mert Kóci öles léptei romba döntöttek itt, s a környéken mindent. A rokonságom elköltözött, amikor a felfordulás megkezdődött. Egyedül maradtam, mint a hüvelykujjam. Rengeteg a munkám és segítség híján jó sokáig fog tartani a helyreállítás. Én nem menekülök, inkább maradok, egyszer csak minden a régi lesz, ebben bízok. Az óriás amerre jár, remeg a föld, dőlnek a fák. A gondom temérdek, - s ráadásnak a hátamra púpnak kaptalak téged.

-Púpnak!- ismételte a törpe és arca vörös lett, a vakond mondókájából csak e szóra lett figyelmes.

-Húú , haa!-  pufogott Lajkó, magát módfelett sértve érezte. Hátat fordított , de még odavetette: -Ki hallott már ilyet, miféle állítás ez rólam ? Segítségemet te így ne reméljed!

Mikor kimondta, jól tudta, hogy hibázott, mert a vakond nélkül ő itt semmire nem jut. -Csavaros eszem, most ne hagyj cserben!- magában így morfondírozott.

          - Aztán szó, szót követett, az idő meg elszállt.

 Nappalból éj lett-, s hogy mi történt ?

 Találd ki a végét!