Sutyi manó

Sutyi manó.

A játékbolt kirakatában sok gyerekeknek való maci, baba, no, és manók üldögéltek. Ki erre, ki arra nézelődött. Ha valaki megállt a kirakat előtt, mindegyikük kihúzta magát, és reménykedett abban, hogy pont ő érte lép be az üzletbe valaki. Az egyik sarokban manók sorakoztak. Volt egy társuk, aki szőrsipkát viselt, más volt, mint a többiek. Bizony vele gyakran gonoszkodtak. Kicsúfolták, mert az ő fejrevalója szőrből készült, nem úgy, mint az övék.

• Olyan snassz a sapkád! Nem illesz közénk! Nézd! Nekünk egyforma a sipkánk, csak a ruhánk más színű. De a tied…, nos, az…olyan szőrmókos – mondták gúnyosan.

Ilyenkor elszomorodott a szőrsapkás manó, és elfordult a többiektől. „Hát akkor ezért nem választanak engem, mert az én sapkám szőrből készült, és mert más vagyok, mint ők.”- szomorkodott.

A csapat lassan megfogyatkozott. A végére csak a szőrsipkás maradt.

Így, azt gondolta, hogy tényleg a sapkája miatt nem választotta őt senki.

• Pedig nekem tetszik! –dünnyögte. Unalmában egy kis dalt dúdolgatott:

„Lóg a lába lóga,

unatkozó manócska,

lig, lóg, kalimpál,

klimp, klamp, kalimpa,

a manó ezt dalolja.”

Amint ott kalimpált, dúdolgatott, egyszer csak, egy kislány hangjára lett figyelmes.

• Anyuci! Menjünk be! Nézd azt a manót! Olyan aranyos! Úgy szeretném! Már csak ez az egy van! Kérlek! Hamarosan szülinapom lesz! Ezt a manócskát kérném csak! Ígérem, semmi más nem is kell! Légyszi!

A manó drukkolt a kislánynak:

• Na, anyuka! Gyertek már be! Milyen kedvesen kér a kislányod! Ne légy kőszívű!

Mire ezt végig mondta, a kislány az anyukájával már be is tért a boltba. Egy kéz megfogta, és kiemelte a kirakatból, és a kislánynak adta, aki azonnal magához ölelte.

• Nézd anya! Kockás a kabátkája, piros a nadrágja, és milyen puha a sapkája! Ugye milyen cuki!
• Cuki vagyok? De jó! Ezt még nem mondák rám! –örült meg a manó.
• És nézd anya! A sapkája csúcsát le lehet hajtani! – lelkendezett tovább a kislány.
• Igen, igen…. Esetleg, nincs egy másik? Például rózsaszínű? – kérdezte az eladótól a kislány anyukája.
• Na! Anyuka! Ne már! Ha nem vagyok rózsaszín, akkor mi van? A kislányod engem nézett ki a kirakatban. És különben is! Csak én árválkodok itt, a többiek már elkeltek. A rózsaszín is – motyogta kicsit szomorkásan a manó.
• Anya! Nem baj, ha nem rózsaszín! Nekem ő tetszik! –erősködött tovább a kislány.
• Nincs másik manók, csak ez az egy maradt – válaszolta az eladó.
• Na, ugye, kedves anyuka! Csak én vagyok! – mosolygott reménykedve a manó.

A kislány egyre erősebben szorította magához a kiválasztott játékot, és tovább kérlelte az anyukáját, aki végre beleegyezett, hogy megvegyék.  A manóka megkönnyebbülten sóhajtott fel. A kislány ugrabugrált örömében.

• Köszönöm, köszönöm! – kiáltozta, majd míg az anyukája a pénztárhoz ment ezt mondta:
• Panka vagyok! Te pedig mától Sutyi leszel! Olyan sutyis vagy! – lelkendezett Panka.
• Mi? Sutyis vagyok? Az meg mit jelent? – törte a fejét a manó.
• Mától, te leszel az én pajtásom! – hadarta tovább Panka.
• Jaj! Annyi új szó! És én nem tudom, mit jelentenek! Tanulnom kell még! A mellettem lévő katonáktól azt már hallottam, hogy bajtárs. Elmagyarázták, hogy azt jelenti, hogy a bajban társak, segítik egymást. De mi lehet a pajtás? A pajban tás? Hát, ennek meg nincs értelme! – tűnődött Sutyi manó. Biztos kiderül majd, nagyon figyelek Pankára, s tőle talán megtudom.

Amikor hazaértek, Panka leültette az ágyára Sutyit.

• Ez lesz mától az otthonod. Velem fogsz aludni. Jó lesz?
• Hogy jó-ó-ó?! Hát egyszerűen remek! Már nekem is van otthonom! Ez csuda klassz! – ujjongott magában Sutyi.
• Este anya mesél egy mesét, aztán lekapcsolja a villanyt. Ilyenkor kicsit féltek a sötétben, de most itt vagy te, és már nem fogok félni.
• Naná! Nem kell félni, amíg engem látsz! Én, megvédelek mindentől és mindenkitől! Vagyis azt hiszem, képes leszek rá…- gondolta Sutyi.
• Megyek vacsorázni, addig te csak nézegess, ismerkedj! Sietek! – viharzott ki a szobából Panka.

Sutyi egyedül maradt, és eszébe jutottak a társai, akik undokoskodtak vele, akik kigúnyolták. S lám! Ő is kellett egy aranyos kislánynak! Hiába volt más, mint a többiek, szőrsipkája nagyon is tetszett Pankának, és nem utolsó sorban, neki is lett otthona.

Már nagyon várta az estét, hogy Pankával együtt meghallgassa az esti mesét, aztán egymáshoz bújva elaludjanak. Bár, neki figyelnie kell, de remélte, hogy a sötét nem tartogat semmi olyat, amitől kispajtását meg kell majd védenie. Arra gondolt, hogy a pajtás, az hasonló lehet a bajtárshoz. Később megtudta: a pajtás azt jelenti, hogy társak, barátok, akik együtt vannak jóban, rosszban.