SZEKRÉNYERDŐ

SZEKRÉNYERDŐ.

SZEKRÉNYERDŐ

Donát lovag órák óta vágtatott a sűrű erdőben.

A sárkányokkal és veszélyes ragadozókkal teli rengetegbe alig szűrődött be Anya hangja.

- Donát! Uzsonna!

- Még, hogy uzsonna!!!– mikor neki a királylányt kell megmenteni.

Az erdő csicsergett, susogott, szinte muzsikált.

Donátnak nagyon hiányzott a Nagyapáék melletti erdő, ahol a szomszéd gyerekekkel

olyan jókat lehetett játszani. Anyáékkal medvehagymát, szedret szedtek,

felmásztak a Nagysziklára, versenyt énekeltek a madarakkal.

Itt a panelban csak az erdő emléke van, de ha bemászik a nagyszekrénybe

és erősen gondol rá, akkor odavarázsolódik, mintha látná a fákat,

érezné a virágok illatát, a bokrok simogatását, hallaná az apró neszeket.

Az erdőben mindig erősebbnek, ügyesebbnek érzi magát, igazi lovagnak.

A távolból kiabálás hallatszott:

- Segítség! Segítség!

- A királylány, biztos a királylány!- gondolta Donát,

Egy sűrű málnásból szólt a hang.

Egy kismackó! Donát kiszabadította a tüskék közül.

- Hát te?- kérdezte a mackót.

- Ott belül voltak a legszebb szemek. Köszönöm, hogy kiszabadítottál kedves,izé… ?

- Donát lovag vagyok.

- Én meg Barnabás. Jó tett helyébe jót várj! Fogadd el ezt a csupor málnát!

- Málna? Jól hallottam? Málna?

 A mesében a hősök mindig valami varázserejű tárgyat kapnak.

Kardot, pajzsot…effélét - motyogta Donát.

- Hát kardom… pajzsom nincs…, de várj csak!

A mackó, illatos, kissé törődött levendulákat vett elő a tarisznyájából.

Donát nézte:

- Hm, ez az én formám! Persze!

A sárkány majd röhögő görcsben múlik ki, ha megdobálom ezekkel.

- Köszönöm! - csak ennyit mondott hangosan,

mert nem akarta megbántani a kismackót.

- Finom illatos lesz a ruhád, ha a szekrénybe teszed - mondta Barnabás.

- Hát persze. Most mennem kell! Elvágtatott prüszkölő paripáján.

Kis idő múlva keserves zokogást hallott.

- Nem, nem megyek oda!- gondolta magában.

Biztos valami könnyező pálma, vagy egy elkeseredett gomba.

- Nem, tovább megyek!

De aztán mégis arra fordult.

Hú! Egy igazi, egy gyönyörű, egy mesebeli királylány!

Donát leszállt paripájáról és meghajolt

- Miben lehetek segítségedre felséges királylány?

A lány erre még hangosabb bömböléssel válaszolt.

- Hm… Mi a manó! – Hát…, ezt a köszönést gyakoroltam réges-rég óta.

Mi lehet a baj?

Álldogált egy kicsit, hümmögött – a lány elunta a bőgést.

- Te is érzed? – kérdezte Donátot.

Hát, ami igaz, az igaz! – volt valami kellemetlen illat a levegőben.

- A Göbgubacsok! Fáradt voltam és elaludtam a tisztáson. Akkor másztak a ruhámra.

Tőlük lett ilyen furcsa szagú mindenem. Ha így megyek vissza a boszorkányhoz,

 akinél szolgálnom kell, kegyetlenül megbüntet.

- Most mit csináljak?  - újra bőgni kezdett.

Donát egyik lábáról a másikra állt.

• Hát, ha egy sárkányt kéne lekaszabolni vagy egy rettenetes lovagot legyőzni!

De egy bőgő lánnyal nem tud mit kezdeni. Hmmm,hmmm….

- Várj csak – nyúlt a zsebébe. A levendulacsokrot a lány kezébe tette.

- Hm! Milyen finom illata van! Ez jó lesz! Ez segít! Így visszamerek menni.

Donát felvette a lány melletti rőzseköteget,feltette a ló hátára és elindultak.

Mit beszéltek, mit nem…, de mire a boszorka házához értek

 Donát érezte, hogy a lányt ki kell szabadítania.

- Á, hát ezért jött ilyen későn a kisasszony! – fogadta a banya őket.

/Aki úgy mellesleg nagyon hasonlított Donát régi tanítónőjéhez./

- Elbeszélgette az időt a kisasszony! – sziszegte, majd Donáthoz fordult.

- Üdvözöllek dicső lovag!

Persze, biztos ő is látta a Süsü-t - gondolta Donát.

Feleségül vehetné a lányomat – gondolta a banya.

- Egy életem egy halálom, a királykisasszonyt hazaviszem az édesapjához!- mondta Donát.

- Ha! Ha! Ha!  - nevetett a boszorka.

- Három évig kell szolgálnia, egy év még hátra van! De nem bánom! Egy feltétellel!

Nekem is van egy lányom, választanod kell két lány közül,

 ám ha az én lányomat választod, feleségül kell venned őt!

Mit volt mit tenni, Donát vállalta a próbát.

A banya elvarázsolta az undok, csúnya lányát, hogy úgy nézzen ki,

mint a királylány. Még a ruhája és cipője is olyan volt.

- Válassz!!!

- Hű ezek teljesen egyformák! – Most mi lesz?

Ha rosszul választok, jaj, nekem!

„ Jó tett helyébe jót várj!”- jutott eszébe a mackó.

Hát persze! A levendula!!!!

Körbejárta a két leányt és megérezte a virágillatot.

- Őt választom! - mutatott az igazira.

A banya és a lánya világgá futottak mérgükben.

Donát hazakísérte az apjához a királylányt!

- Holnap ismét eljövök! –ígérte.

A fák a szekrény mélyére húzódtak, a virágok illatát felváltotta az illatosító,

Donát mégis elégedetten mászott ki az erdőből.

- Anya! Hol van az uzsonna? Farkaséhes vagyok!