Szellemek árnyéka 6.

Szellemek árnyéka 6..

Úgy döntöttem, hogy egyenlőre az őrmester háza előtt hagyom a járgányt, emlékezetem szerint nem lehet messze innen az " Öregkocsma ".Átvágva az úton a templom mellett a töltés felé vezető kavícsosra fordultam és ballagtam a kocsma felé. Reggel nem sokszor járok kocsmába, de ha a szolgálat így követeli hát legyen mosolyogtam magamban, de eszembe jutott hogy motorral jöttem ezért elvetettem az ötletet hogy alkoholos italt igyak.

A kocsma, ami mellett tegnap Dezsővel elrobogtunk közelről még meghökkentőbb látványt nyújtott. Egy festéket rég látott fakorlátos teraszszerűség vette körül, amin szedett-vetett asztalok és székek álltak festői összevisszaságban. A cégérként használt gumiabroncs vígan lengedezett a kellemesen meleg nyári szélben. Egy vaskos láncon függött, ami kellemetlenül nyikorgot, míg a gumi víg táncot járt a tornác gerendájáról lógva. Felléptem a teraszra és átellenben megláttam a bejárati ajtót is, ami egy féltéglával kitámasztva hívogatta a betérni vágyót. Az ajtó felett időtől megfakulva " ÁFÉSZ 10. számú italbolt " feliratu tábla díszelgett, ami valami relytéjes módon átvészelte a történelem viharos évtizedeit.

A helyiségbe belépve megcsapott az olcsó kannás bor és a csapolószekrény tálcájában pihenő sör jellegzetesen savanyú szaga. A légypiszkos, rég mosott sötétítő függönyök okozta félhomályt a szemem lassan megszokta, így körbenézhettem a teremnek is beillő söntésben. Egy króm bevonatú múzeális jellegű söntéspultal álltam szemben, mely mögött egy húszas évei végén járó roppant csinos lány állt. A terem berendezése különböző színű, formájú és korú asztalok és székek kaotikusan érdekes szétszórtságában merült ki. A falon rég érvényét vesztette ártáblák és olyan régi plakátok borították, amiér a gyűjtők valószínüleg ölre mentek volna ha erre hozza a sorsuk őket.Egyébként a kocsma egy vendéget sem vonzott ebben az órában.

Míg a különböző színű láthatóan toldozott-foldozott járólapon a söntés felé ballagtam a lány mosolya kísért. Szép álmodozó kék szempár, vállig érő haj és amennyit a pult fölött láttam belőle remek alak, ez jellemezte első blikkre a lányt. Mit ne mondjak eddig tetszik a kocsma.

– Jó napot kívánok! Kaphatnák egy kólát?– kértem kiszáradt hangon, pedig eddig nem éreztem a torkomban ezt a furcsa csomót.

– Szia! – mondta a világ legtermészetesebb módján és a háta mögötti hűtőből elővett egy üveg italt és kibontotta. – Andi vagyok. – tette még hozzá.

A hangja is olyan kellemes volt, hogy majd elolvadtam tőle. Mig a hűtő fele fordult szemügyre tudtam venni hátulról is. Csodálatos gondoltam. Egy könnyű póló és egy szűk rövidnagrág volt a teljes ruházata, ami ebben a melegben nem is annyira meglepő. Rég éreztem ekkora fokú vonzalmat első látásra egy idegen lány iránt. Lesímítottam a kobakomon ágaskodó hajamat és megköszöntem az italt, majd úgy éreztem illő lenne nekem is bemutatkoznom.

– Tenkes Huba, nagyon örülök. – mondtam kissé elcsukló hangon a lánynak és belekortyoltam az elém kitett italba.

– Átutazóban vagy? Nem láttalak még errefelé.

– Úgy is mondhatjuk. – mondtam a lánynak, kicsit összeszedve magam – Munka ügyben vagyok itt, egy bűnügyi nyomozást folytatok. A fővárosi kapitányság nyomozója vagyok és szeretnék információkat gyűjteni egy gyilkossági ügyben.

Kissé elsápadt a lány és a mosoly is megfakult az arcán mikor megszólal.

– Szörnyű eset, de fogadj meg egy tanácsot. Jobban teszed ha nem reklámozod hogy zsaru vagy, mert nem nagyon fog veled szóba állni itt senki. Kissé bizalmatlanok a magad fajtával szemben.

Hasznos tanács gondoltam és gyorsan átfutott a fejemen, hogy ki tudja a kilétmet a környéken. Vidéken elég gyorsan terjednek a hírek, de bízom benne hogy még nem kürtölte szét senki hogy rendőr vagyok. Dezsőt majd felhívom ,Rózsával majd beszélek, visszafelé majd szólok az őrmesternek is. Egyenlőre meg kell próbálnom a lányt rábírni, hogy ne áruljon el.

– Figyelj Andi nem lehetne ,hogy köztünk maradjon hogy én zsaru vagyok? – kérdeztem a lányt.

– Ha szeretnéd én zippzárt húzok a számra, de rajtam kívül más nem tudja? Eléggé pletykás ám a falu.

– Csak a körzetes őrmester, az előbb beszéltem vele, talán ennyi idő alatt nem reklámozta az ittlétem. – mondtam bizakodva és elmerültem Andi kék szemének a látványában.

– Nem túl szószátyár ő, majd ebédszünetben beszélek vele, ha hazamegyek.

A szívem összetört egy pillanat alatt. Tehát foglalt a lány, pedig eddig reménykedtem egy kicsit benne hogy elmélyíthetem az ismeretségemet vele. Úgy látszik a lány szereti az érett férfiakat, mert kinézetre az őrmester lehetett vagy ötven éves.

– Értem, gondolom a férjedet könnyen meggyőzöd róla.– mondtam kissé szomorúan.

– A férjem? – kacagott fel a lány – Nekem olyan nincs,ő az apám. A fiúk túl mulyák ahhoz hogy kikezdjenek velem és apámtól is tartanak, pedig ő nagyon jó ember.

Akkora kő gördült le a szívemről, hogy szinte hallottam a hangját. Tehát szabad a lány és én mélységesen megértem a környékbeli lehetséges udvarlók távolságtartását is. A lány gyönyörű az apja pedig eléggé tekintélyt parancsoló.

– Vendégek nem szoktak itt lenni? – kérdeztem – Szeretnék néhány emberrel elcsevegni és egy bizonyos Tóth Jancsikával is szívesen beszélnék. Tudtommal ő találta meg az áldozatot.

– Ha késő délután jössz tele van a kocsma, ilyenkor sok a dolguk az embereknek csak néha ugrik be valaki egy kis szíverősítőre. Reggel a kisboltban megveszik a napi löttyüket, azzal kitartanak délutánig. – nevetett fel a lány – Ha tanácsolhatok valamit álcázd magad túrázónak, itt elég sok megfordul és őket szeetik a helyiek, mert szívesen fizetnek pár kört nekik az útbaigaztásért és történetekért cserében.

Remek ötletnek tartottam amit Andi mondott és egyébként is úgy terveztem, hogy az éjszakát a kompkikötőnél fogom eltölteni. Kíváncsi voltam a mende-mondák valóságtartalmát illetően. Megköszöntem Andinak a kólát, amit nem engedett kifizetni és fütyörészve elindultam az őrmester háza felé a motoromhoz.