Szép álmokat, Cica Mica!

Szép álmokat, Cica Mica!.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiscica, aki nem szeretett aludni.

- Cica Mica, vár az ágyikó, eljött az alvás ideje - szólt neki Cica apu a konyhából.

De a kiscica nem akart aludni, tovább játszott a szobájában a játékaival.

- Mica, én álmos vagyok - nyújtózott a füles mackó.

- Én is - panaszkodott a sárga kisautó.

De a kiscica nem figyelt rájuk, tovább játszott velük. Brrr, száguldott az álmos kisautó a szőnyegen. Brumm-brumm, szaladt utána fáradtan a füles mackó.

- Mica, vigyél az ágyikóba, aludni szeretnék - kérlelte Cica Micát a hajas baba -, fáradt vagyok!

- Én is - ásítozott hatalmas száját kitátva a zöld dínó.

De a kiscica nem törődött velük, kézenfogta őket, énekelni kezdett, és táncra perdült.

Ekkor belépett a szobába Cica apu.

- Cica Micácskám, gyere, bújj ide hozzám! - kérte Cica apu, majd az ölébe vette a kiscicát.

Mica átölelte az apukája nyakát, vállára hajtotta a fejét.

- Azt hiszem, egy kicsit én is álmos vagyok - súgta Mica, ásított egy nagyot, és lehúnyta a szemét.

Cica apu a párnára fektette a kiscicát, betakargatta, és megpuszilta a homlokát.

- Szép álmokat, Cica Mica!