Szerelem Szolgája

Szerelem Szolgája.

Szerelem Szolgája

Egy őszi délután viselőm kint ült a parkban egy padon és épp valami fantasy könyvet olvasott. Én szokás szerint figyeltem az embereket, ez így elég furcsán hangozhat, de mindig is szerettem ezt a képességemet. Véleményem szerint, belelátni az emberek lelkébe egy ijesztő, mégis csodás erő. Én itt most nem arra gondolok, hogy mondjuk, látom, hogy el fog ma menni egy buliba és épp azon gondolkozik, hogy mit vegyen fel. Ez egy kicsit, hogy is mondjam, menőbb. Én az érzelmeket látom, azok közül is a szerelmet és a szeretetet. Annak bármely formáját, nem számít, hogy az épp tömör bánat vagy felhőtlen boldogság. Ugyanis Én magam egy pulóver vagyok, egy egyszerű pulcsi egy híres banda logójával. Az élettelen lelkek világában engem a szerelem szolgájának is hívnak, és mint szerintem már rájöttetek a bűntársam a rózsa. Mi ketten, illetve belőlünk bármilyen fajta, alkotja a szerelem csapatát. Csöndben és titokban segítünk az embereknek megtalálni a lelki társukat, olyan egyszerű helyzetekben, mint egy kora téli összejövetel.

Emlékszem, hogy Ádám báttyának pont egy ilyen esetben segítettem. Egy kis buli szerűn volt, amikor is a nagy szerelme épp kint iszogatott, ekkor jutott eszembe az a fenomenális ötlet, hogy segítséget kérek a széltől. Megbeszéltük, hogy megfújja kicsit a lány vállát, épp csak úgy, hogy kellemetlen legyen pulcsi nélkül. Ez be is vált, ekkor már csak a gondolatokkal kellet konzultálnom, hogy eljuttassák az ötletem az agyba. Miután mindez megvolt, Tomnak egyszerű dolga volt, odaadta a pulcsiját, és bumm… már három éve együtt vannak.

Azóta Ádám megörökölte a pulcsit, de ő nem olyan könnyű eset. Ő máshol él, nem szerelmes és őszintén, szerintem nem is boldog. Soha senkinek nem tetszett, pedig esküszöm árgus szemekkel figyeltem minden közeledő lelket. Folyamatosan a könyvekkel és a filmekkel van elfoglalva, nem is figyel az igazi életre.

Ez ma is pont így volt. Mint már mondtam, egy kitudja hányadik sárkányos könyvet olvassa és szokás szerint egyáltalán nem figyel a körülötte lévő emberekre. Én unottan nézegetem a különféle érzelmeket.

Például ez a lány csak egy éjszakás kalandot akar a szomszéd fiútól, a barátnője egy ölelésre vágyik az anyukájától. Ironikus ez a kettő egymás mellet. A mögöttük lépegető öt évesnek kinéző kislánynak tetszik egy Dani nevű fiú az oviból. A báttyának egy fiú jön be és ettől megijedt. Érdekes gondolatok keringenek itt körbe, változatosabbnál változatosabb szerelmi életek vannak.

Az Ádám melletti padra leült egy copfos hajú, nagykabátos lány. Olyan tizenöt körülinek tippelném, ami az jelenti, hogy egy korosztály Ádámmal. Nem mertem belenézni a lekébe. Úgyis tudtam mi a vége. Ám ebben a pillanatban a lány hozzászólt a viselőmhöz.

-Mit olvasol?-Huppant át Ádám mellé.

-Ó a Gyűrűk urát, ismered?-Válaszolt olyan meglepett hanggal, hogy az a magas hang, amit kiadott, még az én nem létező fülemnek is fájt.

-Az egyik kedvencem!-Mosolyodott el a lány.-Neked, hogy tetszik?

-Már ötödjére olvasom. Ezzel gondolom válaszoltam a kérdésedre.-Mosolygott vissza. Húúú! Érzem a kémiát! Gyerünk Ádám, talán itt a vissza nem térő alakalom.

A lány kuncogott majd, elkezdett beszélni a kedvenc karakteréről, a számára legfontosabb jelenetről. Ekkor Ádámban egy olyan tűzijáték keletkezett, amit soha életemben nem láttam. Az egész teste lángra lobbant, persze nem szó szerint. Hivatalosan is kijelenthetem, hogy a menthetetlennek hitt introvertált, szerelmes lett. Nem hittem volna, hogy megélem ezt a napot. Itt az idő! Olyan idegen volt számára és számomra is ez az érzés, hogy kínunkba nem tudtuk mit csináljunk. Én nem szellőztem eléggé, ő erre elkezdett izzadni, majd már a keze is remegett. Soha nem voltam még ilyen helyzetben, eddig mindig tudtam mit kéne tennem, de most azt sem tudtam hol kezdjem. Bele kell néznem a lány lelkébe. Tudnom kell, mit érez.

Ezt csak egy dolog akadályozta meg. Ádám telefonja. Mindig is utáltam azt a valamit. Nem vagyok technika ellenes, sőt nagyon is odáig vagyok érte, de néhány telefon sokkal előbbre valónak érzi magát a szerelemnél. Pedig tudjuk, hogy nála csak a bosszú a nagyobb úr. Na, de visszatérve az okostojáshoz, úgy gondolta, hogy pont most kell, hogy felcsörrenjen Ádám anyukája. Biztos megint lefizette az anyai aggodalmat. Csaló! Most kinyújtanám rá a nyelvem, ha lenne. De nem lehet, hogy most ezt elrontsa nekünk. Gyorsan odaszóltam a fülnek, hogy egy kicsit húzza be a hallójáratot. Majd ezután következhetett a jól bevált módszer. Mivel nem akarom, hogy Ádám bajba kerüljön otthon, ezért gyorsan egy kicsit lehűtjük a lányt. Oh jajj! Hiszen egy nyamvadt kabátban van. Élet, miért játszod mindig a játékaidat velünk?!

-Őszintén... pulcsi…-Kezdett volna bele.

-Költői kérdés volt. Amúgy meg nem kell folyamatosan figyelned a gondolataimat!-Rivalltam rá.

-Jól van már, ne haragudj, de ez most kivételesen olyan izgalmas.-Oh, hogy menne a..., nem. Meg kell nyugodnom! Gondolkozz reálisan, hogyan tudnád magad a lányra juttatni?

-Kérjen el a lány Ádámtól.-Búgta a fülembe az élet.

-Isteni szerencséd, hogy valami hasznosat mondtál.-Ő csak mosolygott és figyelte tovább az eseményeket. Üzenetet küldtem a lány gondolatainak, akik szerencsére készségesen válaszoltak. Hiszen, mint kiderült nem csak Ádám szenvedett a botrányos szerelmi élet Kórban.

Néhány másodperc múlva már a lány (mint kiderült Panna) kezében találtam magam. Begyömöszölt a táskájába. Elég megalázó volt az egy éves rágó mellet gubbasztani, de érted mindent Ádám. Innen nehezebb volt kiolvasni a lelkét. Főleg, hogy Ádám lelépése után a táskát maga mellé helyezte, de az én képességeim sem ma születtek. Ugyan kissé akadozott a kép, de a lényeget ki tudtam venni belőle. Illetve mégsem, mivel ilyet életembe nem láttam. Panna üres volt. Mármint érzelmileg üres. Olyan, mint amikor van egy szép díszes doboz, de a belsejébe nincs süti. Iszonytató volt nézni. Ez csak egy percig tartott, aztán kézen fogva érkezett a három legnagyobb ellenségünk (igen még az okostelefonnál is nagyobb). Ebédszüneten voltak ezért volt ilyen üres az egész lány. Néhány másodperc alatt megtöltötte őt a magány, a félelem és az önbizalom hiány. Soha életembe nem láttam ezt a három párosítást egyben. Idegen volt számomra a helyzet és nem tudtam mit kezdeni vele. Bár tudnám mit érzett, amikor Ádámmal beszélgetett. Nem tudom mit élhetett át ez a lányka, de nem is biztos, hogy akarom tudni. Egyszerűen érzem, hogy Ádámmal jobb lenne. Akkor talán boldogabb lenne. És ekkor esett le! Ádám megadta neki a telefon számát, ami azt jelenti, hogy segítséget kell kérnem az okostelefontól. A hátam közepére sem kívántam ezt a beszélgetést, de ez a munkám. Segíteni a szerelemnek. 

-Hívattál pulcsi.-Vigyorgott gúnyosan Panna telefonja.

-Köszönöm, hogy tárgyalsz vele. Mint tudjuk Ádámmal pont egymásnak valók és jó lenne, ha engednéd, hogy a gondolatok felhívhassák őt.

-És nekem ez miért is lenne jó?-Érdeklődött. Most azt hiszi megfogott, pedig már van egy bomba biztos tervem.

-Jó, hogy kérded ugyanis végeztem egy gyors kutatást és arra jutottam, hogy minden alkalmazásodnak a hasznára válna egy párkapcsolat. Gondolj bele mennyivel nőne a követőid száma instagramon, vagy a gallériád nem csak színes őszi képekkel lenne tele. Végre hasznát vehetnéd a sok kétszemélyes játéknak.-Szörnyű, hogy ezeknek csak ez számít, de muszáj valahogy meggyőznöm.

-Rendben! Megvettél.-Egy óriási kő esett le a szívemről.-Feltéve, ha-Ne már!-Beszélsz az aggyal, hogy Panna vegyen nekem egy új tokot. A mostani már teljesen divatja múlt és rám nem hallgat, szerinte „fölösleges”.

-Megegyeztünk.

A gondolatok persze azonnal elintézték a hívást. Ádám már úton volt élete első randijára. A lányban ekkor észleletem először jó barátomat, a kellemes izgalmat. Nagyon nehezen ugyan, de átférkőzött a három rosszakarón. Őt már követte a boldogság, a vágyak, álmok és végül pedig belibbent kecses ruhájában a szerelem. Meghajoltam és rámosolyogtam, Ő természetesen visszamosolygott.

….Néhány évvel később…

Emlékeztek még szomorú Pannára és szerencsétlen Ádámra. Gondolom igen. Nos, nemsokára befejezik az iskolát és valószínűleg össze is költöznek az egyetemre. De ne szaladjunk ennyire előre. Gyorsan elmesélem min is mentek keresztül.

Szóval az első randijuk, ha reálisan látjuk egy katasztrófa volt, ugyanis majdnem felgyújtottak az egész éttermet, szó szerint. Panna elborította gyertyát, amitől a terítő felgyulladt. Ezek után Ádám ráöntött egy tányér levest. A legtöbb ember ezt egy rossz ómennek tekinteni, de ezek ketten nem tudtak egymás nélkül meglenni.

Néhány héttel az első randijuk után, Ádám megkérte, hogy legyen a barátnője. Természetesen igent mondott és a fiú nyakába ugrott. De, hogy ez is emlékezetes legyen beleestek egy adag sáros, nedves levél kupacba.

A karácsonyi bálra is együtt mentek, és olyan szerelmesen néztek egymás szemébe, hogy az még nekem, a szerelem csatlósának is nyálas volt.

A nyári szünetben egy csomót kirándultak. Voltak Balatonon, de fürödtek a Horvát Tengerben is. És persze ne felejtsük el, hogy rengeteget smároltak.

Ádám nagy nehezen rájött Panna mély depressziójára és így tudott neki segíteni. Ez egy nehezebb időszak volt számukra, de szerencsére egy pszichológus segítségükre volt. Illetve Pannának személyesen az írás segített.

Most pedig itt vagyunk! Nemsokára befejezik a gimnáziumot, ezért lázasan tervezgetnek. Ádám szeretne az egyetem mellet egy könyvesboltot nyitni. Panna meg valószínűleg írni fog. Tökéletes párosítás.

De van még egy dolog, amit el akartam mondani és annak semmi köze a kelekótya párosunkhoz, viszont a szerelem továbbra is a képbe marad. Szóval az történt, hogy miután összehoztam a hős szerelmeseket a Szerelem megjutalmazott. Méghozzá egy olyan dologgal, amiért nem tudok eléggé hálás lenni. Hiszen nagyon ritka, hogy egy élettelen léleknek szerelmet ajándékozzanak. Én mégis kaptam belőle és most már értem, hogy az emberek miért vannak ettől úgy oda. Csodálatos érzés és büszkeséggel tölt el, hogy azt mondhatom: a sállal már lassan egy éve boldogítjuk egymást. Soha nem voltam még ilyen boldog, ahogyan a viselőm se. És igen a szerelem egy hatalmas erő, amit bármennyire is küzdesz nem tudsz elkerülni. Hiszen a szerelem csak a legbátabbaké vagy azé, aki pont akkor olvas a Bikás park koszos padján, amikor a lelkitársa arra téved.

Nyujtó Luca