Szeszélyes március

Szeszélyes március.

Lili a Borz a nap első sugaraiban sütkérezett. Szerette a telet, szívesen épít hóembert, de Hugónak a Mókusnak is szeret segíteni amikor hóangyalokat csinál. Viszont a tavaszt sokkal jobban szerette. Lili igazán hercegnős volt. Kedvencei a szép színes virágok voltak amik nyiladoztak a fákon.

Ahogy heverészett a fűben és örömködött a hirtelen jött melegnek, eszébe jutott, hogy bizony ha meleg van, akkor fagyi is van.

Elindult hát útjára a rollerével, hogy mihamarabb bejárja az erdei ösvény cukrászdáit. Ment mendegélt, boltról boltra, de sehol nem kapott magának hűsítő édességet. A cukrászok mindenhol meglepve mondták, neki, “Hisz Lili.. még tél van!” Az utolsó reménye Melinda Méh Cukrászdája volt, ahol Zsuzsa nyúlné megszánta egy tölcsérrel.

Szomorúan sétált rollerével az oldalán, mikor összetalálkozott barátjával, Hugóval.

“Miért szomorkodsz Lili?” -kérdezte a kismókus.

“Tudod Hugó, annyira szeretnék fagyizni. Érzed milyen melegen süt a napocska? Nem jelenthet ez mást, csak azt, hogy itt a nyár!” -lelkendezett Lili.

“Jaj ne bolondozz Lili, hol lenne már nyár? Hiszen még csak március van! De gyere, mutatok én neked valamit amitől felvidulsz!”

Ezzel Hugó karonfogta kisbarátját, majd elsétáltak egy közeli fához aminek árnyékában még találtak havat. A friss hóval megtöltötték a tölcsért, Melinda méh asszony csöppentett rá nekik mézet, majd a tavaszodó réten a friss napsugárban elnyalogatta tavaszi fagylaltját a két jóbarát.