Szín a lelke mindennek

Szín a lelke mindennek.

Szín a lelke mindennek

Az év közepén a városligeti óvodába új csoporttárs érkezett. A gyerekekben egyszerre volt öröm és kétely, amikor ezt meghallották. Milyen lesz vajon? Fiú? Netalántán lány? Kedves lesz, vagy elveszi a játékainkat? Mindenkiben újra és újra ismétlődtek ezek a megválaszolatlan kérdések. Senki sem tudta, hogy miért ilyenkor jön. A szülők kérdezősködtek az óvónéniktől, de ők sem akarták elárulni, mondván magántitok. Katinéni a hét elején bejelentette, hogy a hét második felében, pontosabban pénteken érkezik a jövevény. A gyerekek kezdtek még jobban izgulni, mindenki az óvodai helyzetét féltette. Vajon miután megjön is lehetek hercegnő? Merült fel a kérdés egy mosolygós szőke kislányban, Dóriban.

-Ha megjön elveszi a koronád és lehetsz anyuka! -gúnyolták egyesek, míg mások az újonc pártját fogták. Dóri nem tudta eldönteni melyik a jobb döntés, utálni őt még mielőtt megérkezik vagy már most megszeretni a tudatot, hogy lesz még egy ember, akivel játszhat.

Elérkezett a várva várt nap, akik örömmel fogadták azok a legszebb pólójukat vették fel, a lányok többsége még pörgő szoknyát is választott. Akik viszont ellene voltak, a sarokban ülve duzzogtak. Dóri is minél előbb szeretett volna beérni, hogy nehogy lemaradjon az érkezésről.

Az ajtón egy mosolygós, csokibarna, mogyorószemű, sötéthajú kisfiú sétált be. Nem tudta mire számítson, de ő még is önbizalommal telten lépett a játszószőnyegre. Dóri rögtön a szívébe zárta, mindent el fog követni azért, hogy a kisfiú megszeresse. Az óvónéni a gyerekeket körbe ültette, a kisfiút pedig középre.

-Gyerekek, ő itt Sam. A mai naptól közénk fog járni, kérek mindenkit, hogy minden játékban engedjétek érvényesülni. -mondta kissé félve a gyerekek reakciójától az óvónéni.

-Szia. Én Dóri vagyok. -nyújtotta kezét a kisfiú felé. Sam először nem tudta, mi történik, de ő is bemutatkozott és megfogta Dóri kezét.

A gyerekek nagytöbbsége ettől eltekintve nem mutatkozott be, sokkal inkább hátra húzódtak.

-Kati néni! – emelte fel a kezét Peti.

-Mondjad Peti.

-Sam bőre miért más? -tette fel a kérdést Peti, ami Sam egész életét végig kísérte.

Kati néni először haragosan nézett Petire, de ahelyett, hogy annyiban hagyta volna kicsit a valóságtól eltérően megválaszolta.

-Sam egy távoli erdőből érkezett, ahol a szüleivel és sok-sok egzotikus állattal élt együtt. Nagycicákkal, pandamacikkal és minden más állatkával. Sam egy különleges kisfiú, de ugyanúgy szeretni kell, mint itt mindenki mást.

Ebben a mondatban hazugság volt, szűrte le rögtön Dóri. Nem tudta mi az, ami nem igaz abból, amit mondott, de a hangja remegett, a gondolatai pedig összekuszálódtak a fejében, ahogy ez a szüleinél is lenni szokott.

Az óvónéni még a tízórai előtt engedte a gyerekeknek a játékot, ezért mindenki elszaladt. Dóri ment volna a barátaival, de helyette Sam mellé ült, aki magányosan játszott az autóval, amit akkor talált, amikor megérkezett.

-Játszhatok én is? – kérdezte finoman Dóri. Félt, hogy a fiú elküldi.

-Ez fiús játék, biztos akarsz játszani? Nem félsz, hogy kicsúfolnak? – szólalt meg.

-Nem. Egyáltalán nem. -válaszolta majd keresett ő is egy kisautót. Egész nap kettesben autókáztak, ebédnél is egy asztalnál ültek, és a délutáni alváskor is szomszédos ágyat kaptak. Végig csak beszélgettek, az óvónéni többször is rájuk szólt, de ők csak beszéltek és beszéltek, amíg mindketten el nem aludtak.

Délután, amikor megérkeztek a szülők, Dórinak be nem állt a szája, folyamatosan csak mondta-mondta, egészen amíg haza nem értek, ott pedig kezdte elölről az apukájának, a szülők pedig csak csendben figyeltek.

Dóri reggel nagy örömmel lépett be az óvoda kapuján, az anyukája segített neki levetkőzni majd bekísérte őt a csoportba. A kislány rögtön az autósjátékokhoz szaladt, ahol már egy csoport fiú is üldögélt. A lány leült és elkezdetett autózni a fiúkkal nem törődve, viszont Gergő megbökte a vállát.

-Ez fájt. – reagált rögtön Dóri.

-Ne játssz autókkal, te lány vagy! – kezdett el vele gorombáskodni.

-Igen Gergő, Dóri egy lány, de jobb vele autózni, mint innen bárki mással. – lépett a gyerekek mellé egy alak, akinek a hangja azonnal mosolyt csalt az arcomra. Sam megfogta a kezem, elvezetett a sarokba és ott folytattuk a játékot.

Sam megvédett aznap, óvoda után egy iskolába írattak minket a szüleink, nem tudtunk és nem is akartunk soha elszakadni egymástól. Harmadik első napján történt az az eset amikor én viszonozhattam Sam tettét még az oviból. Habár az a nap már nem számított sokat akkoriban, az én  agyamba még is örökre beleivódott.

-Gyerekek, hadd mutassam be nektek Olivért, aki a mai naptól fogva osztálytársatok lesz. – kísért be az ajtón egy vöröshajú, morcos, kifejezetten kedvetlen kisfiút.

-Sziasztok! – köszönt, majd az egyik üres helyre leült a Zsuzsa néni kérésére.

Sam és Dóri egész órán a fiút figyelte, nem tudták ő vajon honnan jött, Sam pedig egy kicsit meg is ijedt, hátha Olivér bántani fogja.

Tízórai szünet volt, amikor Olivér megállt a padunk előtt.

-Szia. – mosolyogott rá a lány.

-Te miért ülsz mellette? – kérdezi tőlem Samre mutatva. – Egy kislánynak egy kislány vagy egy kisfiú mellett kell ülnie nem egy ilyen „néger” mellett. – nevetett.

A szívem egyből elkezdett kalapálni, rögtön Samre kaptam a fejem, aki lehajtott fejjel figyelte a cipőjét. „Néger” mondta a fiú. Ekkor hallottam először ezt a szót egy másik ember szájából, aki nem Sam volt.

-Azért ülök mellette, mert Szeretem-mondtam kiemelve a szeretem szót. -Ha pedig még egyszer ezt a szót kimondod beárullak. – néztem rá magabiztosan. Erre azt hittem abbahagyja, de ehelyett elkezdte üvöltözni ezt a mélységesen megalázó szót.

-Olivér! -lépett be a terembe egy csokibarna mosolygós hölgy a kisfiúra rivallva.

Olivér abbahagyta és a cuccait megfogva kisétált a teremből. A hölgy odalépett hozzánk és Samre nézett.

-Ne is törődj a fiammal. -mondta majd otthagyott minket. Sam könnyei zokogásszerűen törtek fel én pedig nagyon szorosan megöleltem.

Ez a nap volt talán Dóri egyik legmeghatározóbb napja, itt mondta Samnek először, hogy szereti, azóta viszont minden nap ismételgeti, neki és a gyerekeinek is. Ha aznap Dóri nem megy oda a szőnyegen autózó kisfiúhoz akkor az élete másképp alakul és mindenkit a kinézete alapján ítél meg nem a benne lakozó szeretetért….