Színes világ

Színes világ.

Egy nyári, fülledt délutánon New York utcáin sétálgatott egy titokzatos fiú, aki annyira titokzatos volt, hogy az igazi nevét el sem árulta. Ennek a titokzatos fiúnak nagy vágya volt eljutni Európába, de mivel egy egész óceán állt a két kontinens között, úgy érezte, hogy semmi esélye se volt eljutni oda.

Miután a sétálásból hazaért, azon gondolkodott, hogyan is tudna eljutni Európába. Értelmes gyerek volt, így hát törte is a fejét, de végül semmire sem jutott. Közeledett az este, és még mindig azon gondolkodott, hogy miként keljen át az óceánon. Nem akarta feladni álmát. Amint aztán az éj leple leszállt New York utcáira, ez a titokzatos fiú álomba szenderedett.

Egyszer csak egy mezőn találta magát. Körülnézett. Egy olyan színes világot látott maga előtt, hogy még a szeme is káprázott tőle. Hirtelen nem tudott mit tenni, mivel nem tudta, hogy hol is van. Végül aztán csak erőt vett magán, és elindult egy irányba. Akárhova nézett, nem tudott rájönni, hogy hol van, mert az egyik táblán azt írta, hogy „Marosvásárhely”, a másikon viszont már ki sem tudta olvasni, hogy mi áll. A titokzatos fiú annyira meglepődött, hogy észre sem vette, hogy ő bizony Európában bandukol.

Addig ment, mendegélt, amíg egy faluba ért. Ott próbálta megkérdezni az emberektől, hogy hol van, de nem értette az ottani nyelvet, így hát nem sok sikerrel járt. Továbbállt abból a faluból, és ment addig, amíg beért egy másik faluba. Abban a faluban aztán már talált valakit, aki érti az ő nyelvét. Egy lány volt az, aki elmondta, hogy Európában van. A fiú elgondolkodott:

– Hűha! Most aztán mitévő legyek?! – megköszönte a lánynak a segítséget, és tovább indult volna, de a lány visszahívta.

Azt mondta, hogy szívesen tart vele egy ideig, és segít neki tájékozódni. El is indultak tovább. Amikor a fiú kezdte felfogni, hogy milyen kalandot is él át, egyszer csak megkérdezte a lánytól, hogy innen milyen messze van New York. Leesett az álla, amikor meghallotta, hogy több mint 4.000 mérföldre van az otthonától. Most aztán végképp nem volt mit tennie. Most eszmélt rá, hogy milyen hihetetlen minden. Mentek sok falun át, amíg ismét be nem esteledett. A lány figyelmeztette a fiút, hogy errefelé bizony nagyon sok medve jár, és nem jó ötlet itt lenni. Így hát inkább visszaindultak a legközelebbi faluba. Sajnos nem menekülhettek a sorsuk elől, hiszen útközben éppen egy hatalmas medvével találták szembe magukat. Futottak is vissza, de az ijedtségtől nem tudták, hogy merre futnak.

Addig rohantak, amíg végül egy barlangba értek, ahol aztán egy újabb medvével találkoztak. Ismét futásnak eredtek. Ezúttal elértek egy számukra ismeretlen faluba. Az egyik házban egy öregember lakott, ott sikerült szállást találniuk. Az öregember megkérdezte tőlük, hogy mit keresnek éjnek évadján itt ebben a faluban. Mivel a fiú nem ismerte ezt a nyelvet, a lány mesélte el, hogy mi minden történt velük.

Másnap reggel ismét útnak indultak. Ez alatt a pár nap alatt a fiú nagyon megkedvelte a lányt. Motoszkált is benne egy érzés, egy gondolat, egy teljesen új világ, ami legalább annyira színes volt, mint amelyet napok óta lát. De amint vett annyi bátorságot magán, s végre el akarta mondani, miként érez a lány iránt, hirtelen elakadt a szava, a lány pedig egy szempillantás alatt köddé vált. A fiú ekkor zaklatottan fölébredt, mert ő bizony nem is volt Európában, hiszen csak álmodott, és most már újra a New Yorki lakásában él. Ott él, de a szíve még mindig valahol máshol van…