Tappancsék kalandjai - Bővül a család


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

A nap sugarai már lágyan símították a buksikon nyugvó, rezzenéstelen füleket.
Két tündéri kiskutya aludt összebújva a tyúkól előtti táposzsákok egyikén.Zümi, a légy ott keringett fölöttük. Nézte a megfelelő leszállóhelyet, mert szívesen sütkérezett v...

Kép forrása: pixabay.com

A nap sugarai már lágyan símították a buksikon nyugvó, rezzenéstelen füleket.

Két tündéri kiskutya aludt összebújva a tyúkól előtti táposzsákok egyikén.
Zümi, a légy ott keringett fölöttük. Nézte a megfelelő leszállóhelyet, mert szívesen sütkérezett volna az egyik pihe-puha, hosszú fülecskén.
Jobban járt volna ha gyorsan leszáll, mert szárnyai zümmögésére egy nagy fekete, bosszús szempár meredt rá.
Lotti, a tacsilány apró mancsaival Zümit más irányba terelte. Ám a bosszúsága gyorsan elillant ahogyan párjára, az alvó Tappancsra pillantott. Szeretetteljesen nézte ahogyan alszik.

Tappancs a Szélmalmi 11-es számú gazdasági részleg főfelügyelője személyesen és felelősségteljes feladatai mellett ő Lottika párja. Együtt vigyázzák a Gazdáék távollétében az udvart és az ott élő népes sokaságot, pontosabban Kakas Kázmért hatalmas családjával és Malac úrékat. 
Tappancs és Lotti feladataik elvégzése után szeretnek játszani, edzeni, futkosni és aminek a Gazda kevésbé szokott örülni, ásni.

Lotti nehézkesen fordult el hogy felálljon és a vizestálka felé vette az irányt. 
Hamarosan bővülő kis családjuk árulkodó jele Lotti óriásira gömbölyödött pocakja.

Lépteivel egy ütemben imbolygó pocija már nagyon megnehezítette a járását. Tappancs mivel mélyen aludt, nem vette észre hogy az ő kis felesége már elhagyta a nyári lak kényelmes ágyikóját, hogy rendbetegye magát erre a különleges napra.

Zümi csapott egy kört az udvar felett, látta, hogy Lotti nehézkesen hajol le a tálkához inni. Az a piszok légy kárörvendően nevetni kezdett és a nagy nevetés közben elbambulva nekirepült Kázmérék ajtajának. Jó nagyot koppant az ajtó felső részén. Koppanására megrezdült a tápos-zsákon alvó Tappancs is, de csak moccant kicsit, majd aludt tovább.
Nevét az édes kis tappancsairól kapta a bátor kiskutya a Gazdaasszony fiától, Lacitól. 

Zümi a koppanástól szédülten, rettenetesen megijedve, heves szívdobogással kapaszkodott meg az ajtó szúnyoghálós részén. 
A haverjai az épület ajtószárnyán ücsörögve nevettek rajta. Szegény Züminek a szemei még mindig jojóztak, na de így járhat aki mást kinevet. Zénó és Zozi odarepültek és közrefogták barátjukat és alig tudtak megszólalni a kacagástól. 
- Hát ez nagyon jó volt! - mondta hahotázva Zénó.
Zozi a térdét csapdosta és közben a szárnyait illegette- imitálva Zümi repülését, ahogyan hátrafelé nézve röhögött Lottin, a várandós kiskutyán.

A nagy nevetésbe Laci csapott bele egy újsággal, így már mindhárman heves szívdobogással szédülten piheghettek egymás mellett a szúnyoghálóba kapaszkodva bő két arasszal lentebb a korábbi helyükhöz képest.

Laci legugolt Lottihoz, aki szeretetteljes fekete szemeivel fáradtan pislogott rá.
Vakkantott egyet, majd lassan, az imbolygó óriáspocakjával elsétált a kerítéstől.
Laci elmerengve nézte, azon gondolkodott, vajon mikor fognak megszületni a kiskutyák?!

Tappancs nyújtózott és álmos szemei hirtelen nagyra nyíltak. Az álom egy pillanat alatt elszállt a szemeiről!
Izgatottan kereste - kutatta az udvar minden szegletét és vad csaholásba kezdett. 
- Lotti! - kiabálta
Futásnak eredt. Lenyomott egy gyors kört Malac úrék és Kakas Kázmérék lakja előtt, majd felfutott a farakásra. 
A farakás tetejéről kilátott a felső udvarra, a Gazdáék házára és a házat az utcától elválasztó kerítésre.
Még pont látta ahogyan Laci kilépett a kapun. 
- Kisgazdám! Kisgazdám! -csaholt utána. 
- Nem láttad Lottimat? 
De Laci nem válaszolt, beszállt az autójába és munkába indult.

- Itt vagyok! Ne kiabálj már össze - vissza! -szólt Lotti kissé nyűgösen.
Tappancs széles mosollyal a pofiján már szaladt is lobogó fülekkel a kis drága kincséhez, Lottihoz.

- Ne nyaldoss már! Inkább segíts! -mondta, majd odút vájt a szalmába és nagy sóhajok közepette a tágas odú mélyébe bújt.

Tappancs idegen hangot hallott és udvari főfelügyelő lévén kötelességének érezte a gyors körültekintést a fennhatósága alá tartozó területen.

Míg Tappancs a munkáját végezve felderítette a hang forrását, addig Lottinak sikerült bekúsznia a tágas odú méllyéről nyíló titkos fészekbe.
Olyannyira titkos volt, hogy még Tappancs sem tudott róla, hisz Lotti azt rögtönözve készítette magának abban a pillanatban, ahogy Tappancs elfutott az idegen hang irányába.

Veréb Vili a gyerekekkel repülési órákat ismételt. Villő, Vali, Vendel és Vilike szépen nyújtogatták szárnyaikat a bemelegítéshez. 
- Egy-két, egy-két, egy-két!- szólt az ütemes vezényszó Veréb Vili csőréből.
A gyerekek szépen, fegyelmezetten végezték a gyakorlatokat a farakás melletti tyúkól kerítésén. 
- Csókolom Tappancs bácsi! -köszöntötték illendően az udvar főfelügyelőjét a veréb gyerekek.
- Szia Tappancs! -köszönt Vili is, majd mutatta tovább a szárnyerősítő gyakorlatokat a gyerekeinek.

Tappancs odabiccentett és nagy komolysággal fürkészte az idegen hang forrását. 
Miau a Szélmalom utca rettegett macskája ádáz módon lesben állva várta a kisverebek bemelegítésének végét. 
A szomszéd udvar nagy akácfájának elkorhadt ágán lapulva húzódott meg.
Az a piszok macska verébhúsra éhezett.

Tappancs felügyelő bajt érzett és felfutott a farakás tetejére.
- Te Vili! Nem jó ötlet most az edzés a gyerekeknek ebben a szélben... pláne nem, hogy macska szagot érzek! - morgott Tappancs.
A verébgyerekek megijedtek, összehúzódtak. Veréb papa pedig melléjük röppent.
Tappancs az akácfa felé kezdett ugatni, Miau szemei megvillantak az akác lombjai közül. 
-Na ezt jól elszúrtam- sopánkodott a macska és úgy csinált, mint aki akkor ébredt fel a kutyaugatásra. 
Szemtelen módon kinyújtózkodott nagy nyugodtan a korhadt ágon és találkozott a pillantása a Tappancséval.
Tappancs nagyon mérges lett Miaura, így jól meg is ugatta a kis szemtelen bolhazsákot.
- Hordd el magad, de gyorsan ám! Meg ne lássalak az udvarunk környékén!-csaholta.
Miau kinyújtotta Tappancsra a nyelvét és eloldalgott. 
Vili megköszönte Tappancsnak a közbenjárást, majd folytatta az edzést a gyerekekkel.

Tappancsnak hirtelen eszébe jutott hogy ma van a nagy nap és leszaladt az odúhoz. 
- Lotti! Lotti! Mondd már mi van!-faggatta párját türelmetlenül.
- Mi lenne?! Elbújtam itt még bentebb, de most már kérlek hagyj! Szükségem lesz minden erőmre! Fogok szólni ha segíthetsz, de most azzal segítenél a legtöbbet, ha megóvnál a kiváncsi szemektől.
Lotti a Gazdára és a Gazdaasszonyra gondolt.
Ugyanis mind egyre kíváncsiabban nézegették, mikorra lesznek végre kiskutyák.

A Gazda a kutyaházba megágyazott Lottinak. Szerette volna ha Lotti ott fog nyugalomba vonulni, ha itt az idő, de Lotti félénk kutyus lévén inkább elbújva akart életet adni születendő kiskutyáinak.

Kakas Kázmér és Malac úr jót beszélgettek, a verebek végeztek a verebet próbáló edzéssel, Miau pedig  visszaólálkodott az akácfa hegyébe hűvösölni. 

Kicsivel elmúlt dél, Lotti még mindig nem szólt Tappancsnak, aki emiatt kedvetlenül feküdt Malac úrék előtt az árnyékban.

Kapunyitásra eszmélt, így gyorsan a kerítéshez szaladt hogy megnézze ki jött.
Laci volt az, munkából jött haza ebédelni.
Tappancs most nem mert ugatni. Örömében csak a farkát csóválta.
- Na mi van Tapi?!-kérdezte Laci. Apuka lettél már? 
Azzal hátra sétált hogy benézzen Tapiékhoz az alsó udvarba.
- Lotti! Lotti!- szólt Laci, de hiába, mert habár hallotta hogy hívja a Kisgazdi, nagy sóhajtások közepette átfordult a másik oldalára és várta nagyon a nap végét.
Laci bement Tapihoz, került egyet. Tappancs ugrándozva próbálta elterelni a titkos odútól, hogy Lotti kérésének eleget tegyen, de Laci a szalma felé indult. Bekukucskált az odúba, bepillantott a kutyaházba is, de Lottit nem találta.
Csalódottan jött ki az udvarból és ment be ebédelni. Igyekeznie kellett, mert 13h-ra vissza kellett érnie a műhelybe.
Tappancs ment még egy őrjáratot az udvaron. Figyelmeztette Kakas Kázmér unokahugát, Lenkét, hogy fejezze be a csípdelődést, majd lefeküdt a hűs árnyékba a betonplaccon.
A nagy meleg elnyomta a tyúkudvar lakóit.
Malacúrék bent horkoltak az óljukban. Kakasék- a sok tyúkkal- nyitott csőrrel pihegtek.
Még Zümi és a haverjai sem zümmögtek. Ettek egy kicsit a kutyusok tányérja mellé potyogott ételmaradékból, majd a finom ebéd után lepihentek a ganédomb melletti száraz kutyagumin. A meleg és az újságcsapás megviselte a szemtelen bandát és nekik is jól esett kicsit hűsölni, pihenni.
Még a szél sem fújt, a meleg elnyomott mindent és mindenkit.

Tappancs kapunyitásra ébredt, megriadva vakkantott egyet, majd gyorsan konstatálta, hogy gyakorlatilag átaludta a forró nyári délutánt.
Laci ért haza munkából, akit annyira elnyomott a meleg, hogy most nem volt ereje hátra menni, hanem egyenesen ment is be a házba hűsölni.
Tappancs kissé csalódottan fordult el a kaputól, majd visszament és ledőlt ismét. Hason fekve, unottan nézegette mellső mancsait.
Hamarosan a Gazdaasszony és a Gazda is hazaértek.
Benéztek a kutyaházba, de Lottit nem találták.
- Biztosan elbújt valahová.-mondta fejét csóválva a Gazda.
- Pedig milyen jó kis puha takarót tettem ide neki...ejjj- sopánkodott, majd elment vacsorát adni Malac úréknak és rendbe tette Kázmérék lakosztályát.
Tappancs nem mert a szalma felé menni, mert így tudta az ígéretét betartani párjának, Lottinak. Néha - néha lopva a szalma felé nézett...
- Bárcsak mihamarabb apa lehetnék!- ábrándozott
Vacsoraidő elteltével még nagyobb csend űlt az udvarra.
A Hold sugarainak hűsítő fényében Bagoly Béla repült, szárnyának suhogása törte meg a fülsüketítő csendet.
Tappancs a fülét hegyezte, óvatosan a szalmához kúszott. 
Most minden körmét behúzta és Miaut megszégyenítő módon, teljesen hang nélkül lopakodott közelebb a titkos odúhoz.
Nagy sóhajokat hallott. Lotti hallhatóan el volt fáradva. Erőtlenül nyűszített egyet, majd ismét minden elcsendesült.
Tappancs megijedt, tovább fülelt, ekkor hallotta meg párja hangját:
- Tapi Drágám, megszületett!
- Apa lettél. 
Tappancsnak egy könnycsepp csordult ki a szemeiből, annyira elérzékenyült.
Bekúszott a szalmába. Korom sötét volt, csupán Lotti fokozatosan visszalassuló szívverése hallatszott és alig tudott moccanni, úgy ki volt merülve az erőlködéstől.
Tappancs nagyon boldog volt, nagyokat szippantott a levegőbe.
Lotti rá szólt:
- Halkabban, meg ne ijeszd a kisfiúnkat!
Tappancs mivel nem látott semmit, így az orrával próbálta kiszagolni a kis jövevény alakját. 
Mellső lábain kúszva próbált beljebb kerülni az odúba, de hamar rájött, hogy jobb lesz neki kicsit kintebb, nehogy véletlenül megnyomja a picit.
Boldogság és öröm hatotta át az odút.

Dimitrov Betti, Amatőr író

Ezt a mesét írta: Dimitrov Betti Amatőr író

Egy korábban írt mesém miatt regisztráltam fel ide, mert szeretném beküldeni


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!