Tarhonya farsangi fánkja

Tarhonya farsangi fánkja.

Réges-régen, egy messzi-messzi erdőben történt az eset, amit azóta is mesélnek egymásnak a közeli rétek, odúk és mezők nyulai, tán már a szomszéd akácosban is jól ismerik Tarhonya történetét. Tarhonya egy fiatal nyuszi volt, aki a főzésnek szentelte az életét, nevét onnan kapta, hogy nagyon szerette a tarhonyát. Meg is főzte azt minden héten legalább egyszer, hol csípős lecsóval, hol káposztasalátával, hol pedig sima nyers répával kínálta, ettől függött, hogy azon a héten egész nap ittak, puffadtak vagy fütyültek a közeli odúk nyulai.

Nagyon szerették a nyuszit a többiek, ezért is esett nehezükre elmondani neki, hogy igazán kipróbálhatna valami új receptet is, mert már mindenki unja a tarhonyát, és a vele járó hajcihőt. Egyik évben összefogtak, többet gyűjtögettek a mezőkön, mint általában, és a felesleget elvitték eladni a közeli piacra. Sikerült is összegyűjteni annyi pénzt, hogy tudjanak venni egy profi szakácskönyvet, tele finomabbnál finomabb levesekkel, rakott zöldségekkel és gusztusos desszertekkel. A nagy Zordon Rabbit, a világhírű baknyúl írta, akinek a főzőműsorait Tarhonya köztudottan minden este megnézte.

A kérdés csak az volt, hogy adják át neki, hogy meg ne sértődjön.

-          Adjuk szülinapi ajándéknak. – vetette fel Paula az óvodáscsoportból.

-          Az decemberben van, addig én nem bírom ki. Inkább eszem nyersen a zöldségeket. – morgott Gyula bácsi.

-          És majd megint megüli a gyomrodat, persze. – szólt rá Angéla lánya – Főtt étel kell. Főtt, ami nem tarhonya.

-          Karácsony? – kérdezte Paula ismét.

-          Az is december – morgott fel az öreg Gyula.

-          Jah tényleg… Húsvét?

-          Drága Paulám nincs itt a viccek ideje. Húsvétkor mindenkinek megvan a saját dolga, tudod jól!

-          Csak adjuk neki oda és kész. – szólt Gyula, és már indult volna a könyvért, mire Angéla megállította.

-          Megvan! Hiszen itt a farsang. Rendezzünk bált, és kérjük fel Tarhonyát fánkot sütni. Farsangi fánkot. Abban nincs tarhonya.

-          Jobb esetben - morgott Gyula.

-          Van a könyvben fánkrecept? – kérdezte Berci a matekcsoportból, mire Angéla elkezdte a könyvet lapozni.

-          Nézzük csak…ööö…fésűkagyló, fekete fokhagymaleves, ördöghalpástétom kuszkusszal…

-          Vissza fogjuk még sírni a tarhonyát – mondta megint Gyula bácsi.

-          ööö…itt van. Csokis fánk, nézzétek – tartotta a tömeg felé a könyvet.

-          Húúúú – mondták a gyerekek, és Gyula is akkorát nyelt, hogy mindenki megmosolyogta.

Együtt elmentek hát Tarhonyához, aki éppen egy fazekat sikált, mert picit odakapott az előző főzet alja.

-          Hát ti, még nincs ebédidő? – mondta a többieknek.

-          Szeretnénk felkérni, hogy te legyél a farsangi bál hivatalos szakácsa.

-          Farsangi bál? – tette le ezzel izgatottan Tarhonya a mosogatószivacsot – rendben, örömmel. És milyen tarhonya legyen, vagy akár többféle, vagy…

-          Hát mi arra gondoltunk – kezdte Angéla – hogy süthetnél nekünk fánkot. Farsangi fánkot. És a fáradozásaidért cserébe megvettük neked ezt a szakácskönyvet, amiben benne van a recept is.

Tarhonya gyanúsan nézte a tömeget, azok nem pislogtak, nem vettek levegőt, várták a válaszát, de annyira tetszett neki a könyv, hogy belement az alkuba. Liszt, tej, cukor volt is otthon, élesztőért el tudja küldeni Bercikét a Lilipóti nyúl pékségébe, még a tavalyról megmaradt csokikat is fel tudja használni a krémhez, azonban tojást, na azt nem tudott honnan szerezni. Amióta az öreg Karcsi összeveszett azzal a vén kakassal egy cső kukoricán, azóta nem kapnak tojást, még a környékbeli piacokon se. Lilipóti nyúl péksége is csak tojásmentes termékeket árul.

Ismét összegyűltek a nyulak, hogy hogy oldják meg a helyzetet. Karcsi bácsi hallani sem akart a békéről, és úgy tudták a kakas tavaly nyugdíjba ment, az új pedig még szigorúbban áll a dolgokhoz, így helyben tojást szerezni lehetetlenség volt. Bercike ekkor előhozta anyukája telefonját, és megmutatta a nagyközönségnek:

-          Rendeljünk interneten. A Zsömlén nem is drága. A piacon tudunk pénzt váltani, és szállításkor fizetünk.

-          Ezek a mai kölykök – morgott Gyula – a mi időnkben…

-          még tojás se volt, csak tyúk – csapta le Berci, de aztán az öreg Gyula morcos arcát látva anyjához fordult – ugye anya?

-          De Bercikém ez nem szállít ide, csak a főerdőbe, meg egy két majorba. -  nézte a kijelzőt az anyukája.

-          Valakinek el kell menni érte.

-          És hogy hozza haza? Az első ugrásnál széttörnek. Valami… valami lassú és stabil szállítási mód kell. Beszéljünk Csabával. – vetette fel Angéla.

Elmentek hát az öreg csiga házához, valószínűleg felköltötték, mert ásítozva botladozott ki a bokrából.

-          Hány darab kellene?

-          Tíz.

-          Tííííz?

-          Tíz.

-          Megkérem a húgomék gyerekeit. Mikorra?

-          Farsangra.

-          Melyikre?

-          Az ideire. Az még majdnem egy hónap.

-          Sürgősségi felárral meg tudjuk oldani.

Végül megegyeztek, és az öreg Csaba a gyerekekkel elindult a városba felvenni a rendelést. 10-12 napot számoltak az oda és ugyanannyit a visszaútra. Paula meg is jegyezte, hogy jó nekik, mert bármikor haza tudnak menni, amire mindenki elnevette magát. Kis meleg bélelt zsákokat vitt magával a tíz csiga, amit a házukhoz kötöttek, hogy abban szállítsák a tojásokat.

Teltek a hetek, és már közeledett a farsang napja, az egész falu és Tarhonya is tűkön ült, mire végre megjelentek a csigák a látóhatáron. Pihegtek szegények, ki voltak merülve, éjjel és nappal is gyalogoltak, de a tojásokat jó melegen tartották, sötét helyen, és egyik sem tört össze. A nyuszik leszámolták nekik a 4 kiló répát és 3 fej káposztát, és köszöntetet mondtak. Tarhonyának végre minden hozzávalója megvolt a farsangi fánkhoz.

Éppen a lisztet szitálta, amikor a tálcára készített tojások mozogni kezdtek. Bár a nyulak nagyon gyors állatok, ilyen gyorsan futó nyúl még abban az messzi-messzi erődben is nagyon ritka volt, bár nem tudott hosszú távot megtenni, ugyanis megfogta a kamraajtó. Mire felocsúdott, már majdnem az összes kiscsibe kikelt, és ott csipogtak a konyhapulton, és csipegették az előző főzésből szétgurult tarhonyadarabokat. Tarhonya jeget keresett a púpjára, majd adott vizet a kiscsibéknek, és keresett nekik búzát és kukoricát a kamrában. Úgy döntött nem mondja el a többieknek, hogy félrement Csaba csigafutárszolgálata, majd a farsangon ez lesz a meglepetés, hogy új ismerősökkel, és remélhetőleg új tojásellátóval bővült a falu.

Amikor elérkezett a farsang napja, Tarhonya asztala előtt már hosszú sor állt. Elöl a kisnyuszik, mind beöltözve különlegesebbnél különlegesebb, zöldség, gyümölcs, vagy állatjelmezekbe, rögtön utánuk Gyula bácsi, és azután a felnőttek, egyik másik jelmezben. A csigák sajnos még mindig aludtak, ezért lemondták az eseményt. Mire a nyuszi megérkezett már mindenki nagyon éhes volt. Viszont a szokásos tarhonyás üstöt hozta, nem láttak nála fánkot, vagy csokoládényomokat. A közösség aggódni kezdett.

Ekkor tarhonya levette az üst fedelét, és odahívta az első gyermeket. A kis Paula szinte remegő kézzel nyúlt érte, mikor Tarhonya belenyúlt az üstbe és egy kiscsibét tett a kezébe. Paula először megijedt, de azután mosolyogva mutogatta mindenkinek a csibét.

-          Hoppá, ez még nyers. – mondta Tarhonya, mire mindenki elnevette magát.

Az első tíz gyerek megkapta a kiscsibéjét, és már javában játszottak vele, amikor is Tarhonya megszólalt.

-          Mivel a tojások kikeltek, ezért fánkot nem tudtam sütni. – mindenki tudta mi következik – viszont csináltam nektek…

-          Tarhonyát… - mondta szomorkásan Gyula bácsi.

-          Szilvás gombócot. Nagymamám receptje. Vannak más receptjeim is, csak azt hittem ti is úgy szeretitek a tarhonyát, mint én.

Bercike maradt vigyázni a tíz kiscsibére míg a többiek sorba álltak a nagy üstnél szilvásgombócért. A felnőttek is kettesével falták, Gyula bácsi pedig már a harmadik után kiengedte a nadrágszíját, hogy több férjen.