Kép forrása: Saját festmény
Tavasz Mese.
Tavaszi Mese
Korán reggel a mezőn járok
És harmatcseppeken sétálok
A nap bújócskát játszik velem
A felhők mögül int le nekem
Már hiányzott a nap sugara
Mint erdőnek a madár dala
Méz illata a méhecskének,
Vagy virág pora a lepkének
Előttem már a tündérek jártak,
Varázsport szórtak a rétre, fákra
Vízcseppek a bokrok, fák levelén
Briliáns kövekként néznek felém.
A télfehér szászszorszép hívogat
Várja a tavaszi virágokat
Szellőrózsa az erdőből kiált
Itt vagyok, ne szakíts le, meg ne állj!
Legelsőként a sárgák jönnek
Ők a nap színét tükrözőek
A kis szártalan kankalinnál,
Csak a kikerics színe sárgább
Megjelennek az égkék virágok
Itt az ibolyából már sokat látok
A kis kék meténg is jelen van már
Szerényen bújik a domb oldalán
Az árvacsalán is most még árva
A többi piros virágút várja
Ő a forró nyár színeit hozza
Várnia kell még a társaira
A tündérek meg csak repülnek
Csillámló varázsport hintenek
Kristály szárnyuk csillog a réten
Látod őket, ha látsz a fényben.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Pölöskei Éva amatőr író
Makkné Pölöskei Évának hívnak. Csornán születtem, gyermekkoromat egy apró kis faluban, Dörben töltöttem, ahol a hatalmas mezők és a csodaszép Hanság örökre a lelkembe ivódott. Verseim nagy részében a mai napig megjelenik ez az idilli világ. Középiskolai tanulmányaimat Győrben, felsőfokú tanulmányaimat Budapesten végeztem. Egészségügyi karrieremet ápolónőként kezdtem, majd a győri kórházban ápolási igazgatóké...