Tavaszi zsongás

Tavaszi zsongás.

Tavaszi zsongás

Hegyek mögül álmosan bújik elő a napocska.

Korán van, legszívesebben még ő is aludna.

Bárányfelhő takaróját gondosan magára húzza,

De a tavaszi szél a hófehér felhőcskét gyorsan elfújja.

Gyönyörű pompa, varázslatos zöld minden,

Virágok nyílnak, káprázatos ezernyi színben.

A nap sugarai a tájat bájosan beragyogják,

Mezők, rétek lakóit azonnal ébredésre hívják.

Hűvös, kék vízű tavakban békák harsognak,

Méhecskék és bogarak vidáman zajongnak.

Szorgalmas hangyák rohannak dolgosan,

Tücsök zenekar zenél elképesztően hangosan,

Gólyapár a magasban gyorsan, kecsesen repül,

A mezőn egy picike őzike épp ugrásra készül.

Erdő mélyén a ravaszdi róka a bokorban csücsül,

Azt hallgatja, hogy a cinege milyen szépen fütyül.

De egy valaki még a házban alszik, lustán elterül,

Csíkos takaróját fejére húzva álomba szenderül.

Nem kíváncsi a tavaszi zsongásra és nevetésre,

Nagyokat horkolva ráér ő még az ébredésre.

Éjsötét fekete macska pihen pihe - puha ágyban,

Mellette rohangálnak az egerek a lakásban.

Pöttöm pók a sarokban éppen a hálóját szövi,

Legyek fogására alkalmas, hát szorgosan köti.

A szépséges napocska kíváncsian néz be az ablakon,

Ezt a lusta cicát megszemlélni ez a legjobb alkalom.

De egy lágy szellő hirtelen gyorsan táncolva,

A leskelődő napot egy aprócska felhővel eltakarja.

Cikázó sötétszürke felhők érkeznek sebesen,

Könnyed tavaszi frissítő zápor hullik hevesen.

Picurka esőcseppek gyorsan potyognak,

A fák zöld levelein hangosan kopognak.

Erdő - mező összes lakója megázik az esőben,

Gyorsan sietve keresnek menedéket az erdőben.

Csak a csacska macska nevet hangosan,

Ő nem ázik - fázik a kényelmes kuckóban.

Az elbűvölő könnyed tavaszi szél újra feltámad,

És a mezőn levő sok kis pocsolya gyorsan felszárad.

Koromfekete cicus elégedetten nyávog, cinkosan kacsint,

„Hihetetlen milyen szeszélyes a tavaszi időjárás odakint.”