Tizenhárom állati pajti: 4. rész

A tyúk,a sün,az őzike és a bátor megmentő.

Befejező rész:

A kis magvágó ugrál ágról ágra,s a hangya galacsinját meglátja.
A tyúk éppen rajta kapirgál.
Szétkapirgálta már a hangya nagy kerek galacsinját.
Kutya bajom,kutya bajom,humusz ez itt mind befalom.
S ahogy ezt mondogatta a lábát egy tüske jól megszúrta .
Ez meg mi?
Jobbról is kerek,balról is kerek,de nagyon szúr,ebből enni nem merek.
Vajon mi lehet ez?
S ekkor a sün az orrát kidugja.
Engem ne egyél meg te koma.
Odaszáll a kis madár . Szervusztok .
A galacsint a hangya keresi már.
Szólok is neki hogy rátaláltam .
Gyertek velem ,leszünk már tizenhárman.
Csuda jó kis helyen lakunk.
Őrült neki a tyúk,a sün,és csatlakoztak.
Ahogy mennek mendegélnek ,kis árva őzikére lelnek.
Kis őzike nem mozdul,egyedül maradt.
A tyúk,és a sün gyorsan hozzá szalad.
Ne búslakodj kis őzike,gyere velünk a kis erdőbe.
Ott lakunk mi mostmár tizenhárman ,anno sűrű kerek erdő közepében.
Gyere velünk s leszünk tizennégyen .
Így mindenkinek párja lészen.
Nem mehetek,jön a gazdám,a megmentőm.
Nevelgetett,dédelgetett ,a fagyos zord hidegtől,majd éhen haltam befogadott s megmentett.
Jön is a gazda,ahogy ezt az őzike kimondta.
Csakhogy a gazda is párra talált ,meglátott a patak partján egy gyönyörű leányt.
Kis őzikét elengedte,de a párjával mindig felkereste.
Így éldegéltek az Óperenciás tengeren is túl ,csakhogy itt nem a kurta farkú kismalac,hanem röfi a mi kis malacunk túr.
S lett ismét sűrű kerek erdő ,mert velük lakott még az Atya ,a teremtő .