TOR-túra.
Ínséges idők jártak a Níluson.
Hogy holnapra is jusson
valamicske étek,
az aligátorok visszafogottan éltek.
Egyszer az egyik, (vállalkozó szellem)
fellépett a semmittevés ellen:
Elhatározta, hogy ő, az aligátor,
lesz az esőerdőben a navigátor.
Túrákat tervezett, kedvező áron,
hogy az úton pár állatot felzabáljon.
A vállalkozásnak egyedül ő volt az ura...
Nevet is adott neki. Így lett: TOR-túra
***
Reklám:
Ez az esőerdei túra,
jobb, mint bármely fogyókúra.
Biztosítjuk önt,
ha mellettünk dönt,
sosem fog visszahízni...
Lehet ön, akár egy 500 kilós grizzly.
És ez bizti!
Nem lesz több hiszti!
TOR-túra a fogyó(k/t)úra!
***
Jött is a sok dagadt állat tálcán,
egyik sem látott át az álcán...
Telt múlt az idő, s pár hónap után,
az aligátorok csak néztek bután.
Elhíztak, lusta lett mind.
Mikor kaja van, mind csak legyint...:
Ebéd van? Már megint?
A túlélők elterjesztették a hírt:
Minden jelentkező csupán fasírt.
A TOR-túrának így lett vége.
Tönkre ment az aligátor cége.
(Ki nem hiszi, ne olvassa tovább...)
Forrás: https://www.poet.hu/vers/72736
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
A faluba beérve meglepetésemre a körzeti megbízott háza előtt fékezett le az őrnagy, ahol már várt ránk az őrmester, majd Bundás morgása mellett bevonultunk Sándor irodahelyiségébe. Éppen csak helyet fogla...
Elolvasom
Kis kakaskánk, bátor legény, megbotlott a sövény tövén, jajgat s hangosan sír, jaj jaj, fáj a szárnya, mit kezd így a nagy világban! Jött egy vadász s ezt meglátta, elvitte a tyúkfarmjára...
Elolvasom
Marika ajándéka Ez a kis mese- mese is és igaz történet is, hallgassátok szeretettel Kárpátalján kicsiny-kis faluban élt Marika édesanyjával.Édesapját korán elveszítette és így anyukájának kellett pótolnia ké...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Horváth István Péter költőszerűség
13 évesen kezdtem el írni, főleg verseket.