TOR-túra

TOR-túra.

Ínséges idők jártak a Níluson.
Hogy holnapra is jusson
valamicske étek,
az aligátorok visszafogottan éltek.
Egyszer az egyik, (vállalkozó szellem)
fellépett a semmittevés ellen:
Elhatározta, hogy ő, az aligátor,
lesz az esőerdőben a navigátor.
Túrákat tervezett, kedvező áron,
hogy az úton pár állatot felzabáljon.

A vállalkozásnak egyedül ő volt az ura...
Nevet is adott neki. Így lett: TOR-túra

***

Reklám:

Ez az esőerdei túra,
jobb, mint bármely fogyókúra.
Biztosítjuk önt,
ha mellettünk dönt,
sosem fog visszahízni...
Lehet ön, akár egy 500 kilós grizzly.
És ez bizti!
Nem lesz több hiszti!

TOR-túra a fogyó(k/t)úra!

***

Jött is a sok dagadt állat tálcán,
egyik sem látott át az álcán...

Telt múlt az idő, s pár hónap után,
az aligátorok csak néztek bután.
Elhíztak, lusta lett mind.
Mikor kaja van, mind csak legyint...:
Ebéd van? Már megint?

A túlélők elterjesztették a hírt:
Minden jelentkező csupán fasírt.

A TOR-túrának így lett vége.
Tönkre ment az aligátor cége.

(Ki nem hiszi, ne olvassa tovább...)

Forrás: https://www.poet.hu/vers/72736