Tündér-álom

Tündér-álom.

Hold sütötte, árnyas tisztás,
csillagfényben örök izzás,
gondolat száll bűvös tájon,
gyönyörű kép, festett vászon.

Tiszta vizű patak partján
tündér játszik arany lantján,
sóhaj száll a bársony éjbe,
szép emléket felidézve.

Nem álom volt, nem is mese,
az egyszarvú története,
felsértette a patáját,
pont Tündérország határán.

Gyógyír volt a csend balzsamja,
nem zavarta világ zaja,
ápolója gyengéd lélek,
telnek-múlnak csillagévek.

Meggyógyult már, járni is tud,
nagyon boldog, fel is vidul,
cirógatja kis barátja,
tudja, várja a családja.

A kis tündér szeme párás,
aranyderes, nagyon hálás,
szó nélkül is értik egymást,
- találkozunk mi még, meglásd!

Szeretetben nincs távolság,
nem választja szét álnokság,
szűk korlátot döntsd le magad,
lehetőség mindig akad.